Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Figyelő - DÉR KATALIN: Origenész hatalmában (Heidl György: Szent Ágoston megtérése)
tásoknál korábbi gyűjteménynek, valamiféle Origenes Latinusnak; de ha ez így van, akkor létének máshol is a nyomára bukkanhatunk, hatásának, párhuzamainak más kortárs szerzőknél is jelentkezniök kell. Feltételezését igazolandó összeveti a korabeli Tractatus Origenis című értekezéssorozatot Novatianus Szentháromságról írott művével (De Trinitate). Nyilvánvaló rokonságuk láttán arra az eredményre jut, hogy e két munka azonos forrásra megy vissza, éspedig egy minden valószínűség szerint éppen a görögül és latinul egyformán jól tudó Novatianus tollából származó latin Origenes-fordításra, s ez nem más, mint a keresett láncszem, ama bizonyos elveszett kompiláció, amelyet nemcsak a Tractatus Origenis szerzője és Novatianus, hanem Ágoston is ismerhetett és felhasználhatott a Genezis első fejezeteinek allegorikus értelmezésénél korai De Genesi contra manichaeos (A Teremtés könyvéről a manicheusok ellen) című kommentárjában (Függelékek, különösen 284 kk.). A könyv három nagyobb egységre tagolódik. Az elsőben (Ágoston megtérése, 11-89. o.) Heidl György a Contra Academicos 2.2.5. fejezetében olvasható korai megtéréselbeszélést vizsgálja, különös tekintettel arra a kérdésre, miféle könyveket emleget itt Ágoston, mit takar a szöveg rejtelmes libri pleni (teljes könyvek) kifejezése. Az elbeszélés költői, egyben bölcseleti jellegű metaforáinak irodalmi igényű elemzésével, a libri pleni kifejezés párhuzamainak felkutatásával, valamint A boldog életről (De beata vita), A rendről (De ordine) című munkák részleteinek és más szövegeknek a bevonásával arra a következtetésre jutunk a szerzővel, hogy ezek nem újplatonikus bölcseleti munkák voltak, mint korábban feltételezték, hanem keresztény szerzők könyvei, köztük Origenészéi (39. o.); és olyan értelemben lehettek pleni, teljesek, hogy az erkölcsi megtisztulást sürgető gondolatokon túl (ilyenek az újplatonikusoknál is fellelhetők) a megtestesülést is hirdették (53. o.). - A monográfia első része főként arra szolgál tehát, hogy a hipotézis, miszerint Ágoston megtérésében szerepet játszottak valamiféle keresztény írások, egyáltalán felmerülhessen, hiszen ő maga önvallomásaiban hallgat erről, miközben többször, bőbeszédűen beszámol viszont „pogány", platonikus olvasmányélményeiről. Ez azonban egyelőre még nem több, mint puszta lehetőség, üres keret, amelynek kitöltése - annak a felkutatása, hogy akkor hát mik is voltak eme „teljes könyvek", és miként hatottak a fiatal Ágostonra - a következő egységekre vár. A második rész címe és tárgya Ágoston korai teremtésmagyarázata, az első exegetikai munka, a 388/389-ben írt De Genesi contra manichaeos kapcsolata Origenész magyarázataival a Genezis első fejezeteiről (91-191. o.). A szerző célja az, hogy igazolja: a szembetűnő órigenészi párhuzamok nem Ambrosius és mások közvetítésének, hanem az Adamantius közvetlen ismeretének tulajdoníthatók. A kérdés jelentősége rendkívül nagy. Origenész teológiai nézetei, kozmológiai, antropológiai, lélektani, eszkatológiai tanai ugyanis a dolog természeténél fogva szoros kapcsolatban vannak éppen a Genezis első fejezeteinek értelmezésével (lásd alább, 195 kk.). Heidl György azt vallja, hogy a Contra manichaeosban a Genezis 1,1-7, az 1,26 és 2,7, az 1,27-28 és 3,21 kk. verseinek allegorikus ágostoni exegézisét - tehát a „kezdet", az „ég", „föld" és „boltozat", „alsó és felső vizek" kifejezések értelmezését (98-124. o.), továbbá az ember teremtéséről szóló két elbeszélésnek (131-163. o.), a Paradicsomkert-leírásnak, az „élet fájának" és a bűneset szellemi lényegének magyarázatát - egyenesen és közvetlenül Origenész
