Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Figyelő - GARAM ÉVA: Az avarok aranya (A nagyszentmiklósi kincs) (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban)

Az avarok aranya A nagy szentmiklósi kincs (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 2002. március 24-június 30.) 1799. július 3-án a Torontál megyei Nagyszentmiklóson Neza Vuin rác gazda fiaival árkot ásott. Az árok oldalát egyenesítették, amikor egy arany csésze, majd 16, más formájú aranyedény került elő a földből. Később ugyanott még 6 edényt találtak. A találóknak az edényekkel csak egy céljuk volt: mielőbb eladni, hogy pénzhez jussanak. Az edényeket részben helybeli, részben bécsi kereskedők vásárolták meg, akik további eladásra a pesti vásárra hozták. Az edényeket megelőzte hírük, a terület tulajdonosának gazdatisztjén keresztül Pesten már értesültek a kincs előkerüléséről. Pesten Boráros János városbíró összegyűjtette az edényeket és átadta a hatóságoknak. Bécsben sikerült gyorsan a kincs értékéről meggyőzni I. Ferenc császárt, aki „az antik tárgyak rajongója volt", így a kincs 23 db aranyedényét (7 korsót, 7 tálkát, 8 különböző formájú ivóedényt és 1 kürtöt) alig három hónappal később már leltárba vették a bécsi császári és királyi régiséggyűjteményben. A kincset Magyarországon mind ez ideig egyetlen alkalommal állították ki: az Iparművészeti Múzeumban 1884-ben az Ötvösmű Kiállításon, Bécsben őrzött más Kárpát-medencei régiségekkel együtt. A Magyar Nemzeti Múzeum alapítása 200. évében kiállítások és rendezvények sorával tiszteleg az évforduló előtt. A számos, nagy érdeklődésre számot tartó kiállítás közül kiemelkedett a nagyszentmiklósi kincs bemutatása, amely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával a Magyar Nemzeti Múzeum és a bécsi Kunsthistorisches Museum együttműködése keretében valósult meg. A nagyszentmiklósi kincs bemutatását fokozottabb érdeklődés előzte meg, mint más aranykincsekét. Ezt a kincset ezrek ismerik, megcsodálták már Bécsben, ismerik tudományos és népszerűsítő könyvekből, hiszen kisebb könyvtárnyi az az irodalom, amely a kincs előkerülése óta, az elmúlt 200 évben megjelent. Minden eddigi kutató a kincset a kora középkori eurázsiai művészet kimagasló termékének tartotta, azonban eltérő vélemények alakultak ki arról, mely korban keletkeztek az edények és melyik nép tulajdonában voltak. Három nézet ütközött egymással: • a 8. századra keltezhető a kincs és az avarokhoz köthető,