Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - JOUNI INKALA versei

Jouni Inkala versei Szopori Nagy Lajos fordításában Jouni Inkala (sz. 1966) finn költő, a 90-es évek elején feltűnt új költőnemzedék egyik legérettebb, legjelentősebb lírikusa. A lét, az emberi lélek mélységeire, rezdüléseire és feszültségeire koncentrál, gyakran kiindulópontul használva és/vagy újraértelmezve az emberiség kulturális és művészeti örökségét, mítoszait. Bár nem ún. vallásos líra az övé, versei mélyén jól észrevehető a hívő ember látásmódja, amelyet pátosztalan természetességgel közvetítenek a míves prózát idéző, túlnyomórészt tárgyilagos-leíró, ám költői asszociációrendszerre épülő versszövegei. A költő apja és felesége egyaránt evangélikus lelkész. Eddig öt verseskötete jelent meg. A közölt versek a Pyhien seura (1996), a Sille jokajää (1998) és az Autiomaaretki (2000) című köteteiből valók. A fordító A SZÉKESEGYHÁZ ORGONASÍPJAI A székesegyház orgonasípjai az égbe törekszenek, s húzzák maguk után a felhőket, hárfát pengető angyalok seregét. Egy vénember gondosan az orrát fújja. Pátosszal telten szigorú, ünnepélyes a templom és csendes. Ugyan mit tudunk a pokolról, mely a mise felhangzásakor kitartóan forr, majd ugyanolyan lassan kihűl bennünk. A mindössze kétháromszáz tarkó vékony burka