Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

NAGY ZOLTÁN: Pilátus Krisztus előtt

t _____ _ NAGY ZOLTÁN - PILÁTUS KRISZTUS ELŐTT Akkor, Vas Józsefért imádkozni: abban lett volna valami szép, valami krisztusi. Persze akkor eszembe sem jutott olyan üldözőért imádkozni, aki üldöz ugyan, de mégsem - csak eljött, hogy tájékoztatót tartson, hogy most már - mi leendő lelkészek - nem vagyunk ellenségek, hanem valami mások vagyunk, de mik...? Bonhoeffer írja etikai töredékében, hogy nem az a baj, ha az igazság megszállottja hazudik, hanem az, ha a hazug igazat szól. Az AEH főnöke félelmetesebb volt dörgölőzésében, mintha fenyegetőzni kezdett volna. Elárulta ezt az idősebb professzorok udvarias mosolya. Persze mi, kezdő teológusok tiszteletlen, sőt szemtelen hozzászólásokkal feszítettük a húrt (én például „lemagáztam"), amiért meg is kaptuk a fejmosást... „Uram, vedd oltalmadba kegyelmesen a világi felsőbbséget..." A nyolcvanas években ez a mondat így, ebben a formában azt jelentette, hogy szeretem ellenségeimet, és imádkozom üldözőimért. De ma? Ha kimondom ezt a mondatot ebben a formában, akkor még rám sütik, hogy kormánypárti vagyok! Bár éppen lehetek kormánypárti, de ha az lennék, nem szabadna kiderülnie a templomi szolgálatból (és ebből az írásból sem), mert a lelkésznek nem szabad politizálnia, amivel elvben egyet is értek. Akkor most imádkozhatom, hogy: „Uram, vedd oltalmadba kegyelmesen a világi felsőbbséget...", vagy nem? Kihez forduljak tanácsért? Lutheránusként mondhatom azt: ha van igei alapja, akkor tehetem. Utánanézek, és azt látom, hogy Jézus az ellenségért, az üldözőért való imára felszólította tanítványait, de arra sosem buzdította őket, hogy külön a felsőbbségért imádkozzanak - legalábbis az evangéliumok szerint nem. Tehát ha az üldöző és a felsőbbség egybeesik, mint Jézus és a korai kereszténység idején, akkor rendben van, de ha a felsőbbség nem üldöz, sőt támogat, és támogatást kér? Máskülönben nézzük csak meg, hogy Jézus a felsőbbség irányában milyen magatartási mintát mutatott tanítványainak! Nos, ott van ez a beszélgetés Pilátus és Jézus között. Elolvasom újra és újra, s csak ámulok. Jézus ott áll megbilincselve Pilátus mint bíró, élet és halál ura előtt. Pilátus előtt, akinek „extra ordinem" pallosjoga van. Feltesznek neki egy kérdést (Te vagy a zsidók királya?), amire igennel, vagy nemmel kellene felelnie. O azonban visszakérdez. (Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták ezt rólam?) Majd amikor kérdését Pilátus felháborodva elutasítja, és újabb egyértelmű kérdést tesz fel (Mit cselekedtél?), másodszor sem a feltett kérdésre válaszol, hanem visszatér az előző kérdéshez. Ilyet csak az tesz, aki mindenképpen fel akarja bosszantani a bírót. Szemtelenség ez a javából. Az viselkedik így, akiben semmi tisztelet nincs a végrehajtó hatalom, a világi felsőbbség iránt. Jézusban tényleg nem volt. Aki ezt a párbeszédet megértette, vagy hajlandó felfogni ennek a beszélgetésnek a tartalmát, annak ezzel tisztába kell lennie. Jézus egyáltalán nem fél a pallosjoggal rendelkező hatalomtól. Azt még Francois Bovon történész is elismeri, hogy Jézus semmilyen szokásos eszközzel nem élt (alázatos és könyörületért esdő magatartás), mellyel hatást gyakorolhatott volna a bíróra. Lukács evangélista szerint hallgatott. Ez sem kisebb tiszteletlenség. A János evangélista által közölt párbeszéd azonban nem csak a tiszteletlen és félelem nélküli magatartásból adódó szavakat mutatja be. Mert Jézus elmondja Pilátusnak, hogy egy királyság, egy uralom nem csupán fegyverrel harcolható ki, és nem csupán olyan eszközökkel