Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

tudománytalan vélemény miatt az ékíráskutatáson belül kicsit hitelét vesztette ez a kutatási terület, és ma már csak ritkán jelenik meg tanulmány erről a kérdésről. Pedig számos kapcsolat is található a Biblia és a mári szövegek között, ha ezek általában nem is közvetlenek. Megjelennek a szövegekben olyan városok, melyeket a Teremtés könyve is említ, pl. Harrán vagy Náhor. Számos olyan szóval találkozunk a nomádokkal kapcsolatban, melyek nyugati sémi eredetűek, és a héber nyelvben is megtalálhatók. Hasonló típusú nevekkel, és hasonló jogi intézményekkel találkozunk, mint amilyenekkel az ősatyák történeteiben. Sok esetben nem tudjuk, hogy a kapcsolat tényleges, vagy véletlen-e. A legjobb példa erre Benjámin neve. Már említettük, hogy az egyik törzsi csoportot Jamina fiainak nevezik. Az ékírásban ezt DUMU.MES-Jaminá-nak írják. A DUMU.MES sumer szójel, amelyről nem tudjuk, hogy akkádul kell-e olvasni - akkor Márú-Jamina lenne -, vagy egy nyugati sémi kifejezéssel Bínú-Jaminának. Lehet, hogy az utóbbi igaz, de a Jamina egyszerűen csak a déli irányt jelzi, szemben az északi törzsekkel. A dél fia kifejezés egymástól függetlenül sok nyugati sémiek által lakott területen is előfordulhat. Ugyanakkor számos hasonlóság van az amurrú nomádok és az ősatyák hite között, ez azonban nagyon sok más mezopotámiai forrásból is kiderül. Gyakran jelenik meg a szövegekben az atyáid istene kifejezés, és közeli, személyes kapcsolat van az egyes családok és az őket védő istenségek között, akiket általában nem neveznek meg. Egy másik érdekes érintkezési terület a prófécia. Pár tucat szövegben megjelennek olyan próféták, akik az istenek üzeneteit közvetítik a mári uralkodók számára. Ez jellegzetesen nyugati jelenség, Mezopotámiában nem található meg, pedig a különféle jóslásoknak nagy hagyománya volt. Szemben a bibliai prófétákkal a mári próféták közlései mindig helyi érdekűek és hiányzik belőlük az etikai töltés. Összefoglalva, az a mári táblák jelentősége a bibliai kutatások szempontjából, hogy fényt vet arra kulturális háttérre, melyben az ősatyák is és a Mári környéki amurrú nomádok is éltek. André Parrot öröksége Miután André Parrot 1974-ben abbahagyta a terepmunkát, a mári ásatásokat 1979ben Jean Margueron folytatta, és ezek azóta is tartanak. Az újrakezdett feltárások során alapvetően Zimri-Lim palotájának és az alatta fekvő palotáknak az építészeti részleteire összpontosítottak, hogy minél jobban rekonstruálhassák ezt a hatalmas épületegyüttest és annak építéstörténetét. Az újabb eredmények közül számosat már a palota leírásánál is említettünk. Emellett új felületeket is nyitottak, melyek közül az ún. A felület a legjelentősebb. Itt egy újabb nagy kiterjedésű palotát tártak fel, amelyet a sakkanakku korra kelteztek. Ezek az ásatások azonban érdekes módon már nem találtak olyan mennyiségű és fontosságú tárgyi leletet, mint amilyeneket André Parrot fedezett fel. Az általa feltárt régészeti anyag nagy részét már ő maga példamutatóan közzé tette.