Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

folytatóivá váltak az ősi mezopotámiai kultúrának. A városok élete nem sokat változott, legfeljebb az amúgy is sokszínű mezopotámiai kultúra gazdagodott egy új árnyalattal. Ha nem tudnánk elolvasni az ékírást, a változást valószínűleg nem is érzékelnénk. Követjelentések: politika és diplomácia A mári palotában előkerült több tízezer tábla nemcsak az itt székelő hatalmak belső éle­tét tárta fel számunkra, bár ez is hatalmas tudományos eredmény lett volna, hanem egész Szíria és Mezopotámia története teljesen új megvilágításba került. A sors iróni­ája, hogy André Parrot azokat a Larsza történetével kapcsolatos forrásokat, amelyek miatt többek között a francia filológus szaktekintélyek hatására őt Irakba küldték, itt Szíriában találta meg. A mári levelekből kiderült, hogyan kötöttek szövetséget és ho­gyan szegték meg azokat a legfontosabb mezopotámiai (Larsza, Babilon, Esnunna, Asszíria), iráni (Elám) és szíriai (Mári, Aleppó, Qatna) hatalmak. Különösképpen a Szíriára vonatkozó források jelentettek újdonságot: korábban erről a területről szinte semmit sem lehetett tudni. Világossá vált, hogy a legnagyobb katonai erőt éppen az itteni két, egymással vetélkedő nyugat-szíriai nagyhatalom, Aleppó és Qatna (a mai Homsztól nem messze) jelentette. Az archívum látóköre dél felé egészen olyan kána­áni városokig terjed, mint az Izraelben fekvő Hácor, vagy keletre Dilmun (Bahrein) szigete. Ezt a széles, és a más időszakokénál sokkal részletesebb történeti képet a szubjektív királyfeliratoknál és krónikáknál sokkal autentikusabb forrásból ismerte meg a modern tudomány: a hivatalos levelezésekből, királyi levélváltásokból, valamint kormányzók és követek jelentéseiből. Ez egy másik olyan pont, amely a mári levéltárat egyedülállóvá teszi: a politika és a diplomácia itt olyan részletességgel jelenik meg, mint sehol más­hol. Szemben az asszír királyfeliratokkal, amelyek himnikus formában dicsőítették az uralkodók tetteit, vagy a lakonikus tömörségű krónikákkal, ezekből a szövegekből fény derül a korabeli politika és diplomácia hátterére is. Most csupán egy csoportot emelek ki a hivatalos levelek közül: a követjelentéseket. Az uralkodók minden fontosabb hatalmi központba elküldték követeiket, akik rend­szeresen beszámoltak uraiknak az eseményekről. A mári levéltárban a Zimri-Limnek küldött levelek maradtak fenn. A követek minden lehetséges módszerrel gyűjtötték az információt. Azt írták le, amit a vendéglátó hatalom akart a tudomásukra hozni. A hosszú távon mindig bizonytalan szövetségek aktuális állását arról mérték le, milyen szívélyesek a követekkel. Az információcsere gyakran meghatározó fontosságú volt, hiszen a háborúk éppolyan erővel folytak a diplomáciai frontokon, mint a harcmező­kön, és a siker sokszor attól függött, hogy sikerül-e az ellenséges koalíció tagjai közé éket verni. Ugyanakkor, ha valamelyik küldött hosszabb ideig nem jutott be az uralkodóhoz, azt rendkívül barátságtalan lépésnek tekintették. Egy alárendelt hatalom esetében rögtön felmerült a lehetősége annak, hogy az adott király el akar szakadni, és alkalo­madtán erős seregek jelenhettek meg ebben a városban. Egyenrangú hatalmaknál az

Next

/
Oldalképek
Tartalom