Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SZEBIK IMRE: Közös küldetés - felelős együttműködés

nulmányai mellett. Ma a legnagyobb magyar evangélikus közösség a tengerentúlon, szép templomával és parókiájával. Élő, eleven gyülekezeti programok, magyarságmegtartó összejövetelek jelzik a gyülekezet élni akarását, bár a fogyás jelei is jelentkeznek. Látogatásunk és közös szolgálatunk 1998 pünkösdjén feledhetetlen marad számunkra. A Cleveland-keleti Egyházközség a város másik gyülekezete, amelynek vonzásköre a hívek elköltözése következtében csappan, jóllehet korábban ez a gyülekezet igen aktív lelki életet élt. Lelkésze Juhász Sheppert, aki igyekszik odaadással számon tartani fogyó lélekszámú gyülekezetét. Végül a harmadik gyülekezet, amelyről szólnunk kell, a Kanadában élő Torontói Evangélikus Egyházközség. Gondozó lelkésze Bernhardt Béla ny. esperes, aki az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia elnöke is és gondos mívességgel adja ki az Erős Várunk című kéthavonta megjelenő magyar nyelvű újságot. Valójában ez az újság fogja egybe a szétszórtságban élő magyar evangélikusokat ott, ahol nincs magyar nyelvű istentisztelet. Örömömre szolgált, hogy a torontói evangélikusok közösségével találkozhattam amerikai utunk alkalmával és szeretetük ma is él szívemben. Nem adhatjuk föl a szétszórt magyarsággal való összetartozás igényét. Az evangélium szolgálata pedig kötelez az anyanyelven tartott szolgálat lehetőség szerinti biztosítására. Külföldön Élő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége, KÉMELM A KEMELM testvéri közösség, mely 1957-ben, Bécsben alakult. Célja az volt - az 1956os szabadságharc után -, hogy a nyugati világban szétszóródott magyar evangélikusok pásztorolását megszervezze. A pár napos gyűlés ezt a határozatot fogadta el: „A külföldön élő magyar származású evangélikus lelkészek és teológusok nyilatkozata: Mint Krisztus egyházának az evangélium hirdetésére és a szentségek kiszolgáltatására elhívott szolgái, és ezen szolgálatra készülő teológusok, 1957. március 3-5-én Bécsben tanácskozásra gyűlve, az Egyház Ura iránti hálával kijelentjük, hogy: 1) jövőbeli szolgálatunkat idegen földön is továbbra is felajánljuk a mi Urunknak, hogy az evangélium vigasztalását sokat szenvedett népünkhöz ma is elvihessük; ezért egyéni sorsunk jövő alakulását mindenben az evangélium ezen szolgálatának szükségleteihez irányítjuk. 2) egyházunk szolgálatát a menekültek között is az Ige tiszta hirdetésében és a szentségek Krisztus rendelése szerinti kiszolgáltatásában látjuk. Az evangélium ezen tisztasága érdekében Krisztus vigasztalásának üzenetét szükségszerűen elhatároljuk a menekült helyzetben kísértő minden hamis evangéliummal szemben, amely a meghalt és feltámadott Krisztusban való reménység evangéliuma helyett emberi, politikai vagy nemzeti álmokat és reményeket táplál. Egyházunk elsődleges feladatát abban látjuk, hogy a Krisztus evangéliumát ilyen kísértésekkel szemben is egyedüli reménységként hirdessük és valljuk, igehirdetésünkben pedig minden mástól óva intünk az ítéletre jövő Krisztus előtti felelősségünk alapján.