Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - MÁNYOKI JÁNOS: „Mint tenger, táncol az isten" (Hoványi János: Rigó és mandala)

szál fenyőt..." és így tovább. Ezt a füzetet is lefényképeztem, számomra Fabiny Tibor könyvének egyik legbeszédesebb illusztrációja. Arról szól, hogy milyen sok ember egyházszeretete beleépült templomunkba. Arról szól, hogy milyen gazdag az az egyház, ahol összefognak és egyet akarnak. Mindmáig arról üzen, hogy amit Istennek adunk, az marad meg legtovább. Azóta a templomba is kicsit másképp megyek be. Korábban is mindig hatott rám nemes szépsége, felemelő egyszerűsége, arányos monumentalitása, művészi emelkedettsége, ha nem is tudnám szakszerűen megmagyarázni, hogy miért is szép igazán. De a múltat megismerve emberi és építészeti értékei mögött ma ott látom templomépítő testvéreimet is. A gazdagabbakat, nemes neveseket, akikről olajportrék is maradtak, akik több tízezres nagyságrendben adtak téglát, adtak nagy összegeket, és akiknek magas állami és egyházi tisztségük révén is meghatározó szerepük volt koruk egyházának történetében is. A templom falaira tekintve ma már nekem felréved arcuk, festményekről megismert tekintetük. De a templom épületében ott vannak az azóta ismeretlenségben porladók is, a Paulus Fabrik a 25 deszkájukkal és a Kriek testvérek kompániája a 3 szál fenyőjükkel. És jelen vannak őseink a templom épületében mindazzal is, ami már nem kő és nem tégla, nem deszka és nem anyag, hanem egyházszeretet, hűség, Istenbe vetett hit és jövőbe vetett remény. És áldozat az Ügyért, az Evangéliumért. Templomunk sem csak anyagaiból áll, mint ahogyan az élő szervezet is több, mint anyagai összessége. „Az élet minősége nem foglalható egyenletbe, nem mérhető műszerrel, nem táplálható számítógépbe - csak érző emberek menthetik meg darabonként és nagy szeretettel" - olvasható Victor F. Weisskopf fizikus A tudomány jelentősége című tanulmányában. A templom minősége is több mint matéria, több mint építészet, több mint művészet vagy mérnöki tudomány - tégláiban, gerendáiban, köveiben és faragványaiban ott vannak az érző emberi szívek, ott van az összefogás ereje és elődeink hitvallása is. Sok tény és információ mellett erről szól nekem Fabiny Tibor gyülekezettörténeti könyve egészen személyesen. Zászkaliczky Péter „Mint tenger, táncol az isten." Hoványi János: Rigó és mandala. (Borda Antikvárium, Budapest, 2000.) Nem tudom, gyakorlat-e, hogy antikvárium ad ki verskötetet. Vallásos ember a véletlent mindig más fénytörésben látja, most is így vagyunk. A véletlen kérdése azonban - fáradékony életünkben - nem mindig gyötör. Hoványi János verseit olvasván - s az impresszum adatok birtokában - eszünkbe jutott. Nem az óság, nem a műviség miatt rossz versekről nem írnánk -, hanem mert hallani véljük a hangot, s nem nyűgöz le korunk, melynek áldásait pedig élvezzük. Óvatosan, pozitivistaként szólunk: negyvenkét év harminchat verse; általában rövid versek. S amikor Babits, Hamvas, Kerényi nevét említjük: még ez sem a saját leleményünk. Magától a költőtől tudjuk. Az ajánlás - Mesteremnek -, úgy véljük, Hamvas