Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - SZÉPLAKI GYÖRGY: Egy prédikációs könyvről (Kulcsár György posztillái 1574-ből. Hasonmás kiadás)

letét". A kezünkben lévő puzzle darabokból még csak halvány fogalmat kapunk a képről. Mondhatjuk, hogy ennyit engednek meg az emlékkönyv szerkesztés szabályai, de azt is mondhatjuk, hogy a nagy Honterus kutatás, legalább is saját portánkon belül, még hátra van. Nagy Dorottya Egy prédikációs könyvről Kulcsár György postillái 1574-ből (hasonmás kiadás, Galerija - Múzeum, Lendva, 2001.) Kint zajos a világ: hadak vonulnak, uralkodók perlekednek, s nincs béke a felekezetek között sem. Soha nagyobb szükség nem volt Isten igéjének tiszta, biblikus, avatott hirdetésére, vigaszra, biztatásra. 1574-et írunk. A történelmi Magyarország délnyugati csücskében, Alsólendván egy protestáns lelkész, Kulcsár György kiadja postilláit. Az egész esztendőre szóló 66 prédikáció szép renddel épül: megadja az evangélium szövegét, rövid értelmezését, majd pontokba szedi beszédének vázlatát. A beszéd leírása, végül összefoglalás következik, s itt a margón még elhelyez utalásokat, melyik rész summázata ez. Már saját korában is feltűnő a prédikációs kötet népszerűsége. Az akkor szokatlan gyorsasággal bekövetkező újabb kiadások (Bártfa: 1579, 1597), az egymástól oly távoli vidékek, ahol ismerték, olvasták, a nevezetes személyiségek, akik használták, mindmind egy különleges érték felismerését jelzik. Az utókor számára is mérvadó Szenei Molnár Albert vélekedése több évtizeddel a megjelenés után: szerinte az egyetlen postillás kötet Kulcsár Györgyé, amely megérdemli az újbóli kinyomtatást. Kulcsár György művének erényei sorában az irodalomtörténész, Hubert Ildikó első helyre teszi, hogy „prédikációiból mindig nagy szeretet sugárzik", mentes a személyeskedésektől, a vitás teológiai kérdések fejtegetéseitől. Hallgatói, olvasói számára megnyugvást, vigasztalást adott, Isten irántunk való „jóakaratjárói" beszél, nem merül ki igehirdetése a bűnök ostorozásában. Nyelvezete színes, életteli: „hasonlatai, köznapi életet jellemző beszédfordulatai, a korban kedvelt közmondások, szállóigék segítették mondanivalójának közérthetőségét." A hasonmás kötethez mellékelt, kis könyv alakú, többnyelvű tanulmányban (Hubert Ildikó: Kulcsár György, alsólindvai prédikátor, TAlsólendva, 1577. június 11.) a szerző gazdag kutatási anyag segítségével mutatja be Kulcsár György életét, munkásságát, felvázolja a kor szellemi életét, és különösen részletesen elemzi a prédikációk tartalmi, nyelvi jellegzetességeit. „Kulcsár György igehirdetése az evangéliumi morálra épülő, a gyakorlati életben utat mutató igehirdetés volt. Szép folyóbeszédre emlékeztető tanítása elkerülte a ...dogmatikus, száraz, olykor racionális vagy más felekezet ellen érzelmileg felkorbácsoló hangütéseket... Jó megfigyelőképessége, szépírói erényei, írásban-igehirdetésben örömet lelő prédikátori magatartása a XVI. század legjobb prózaírói közé emelték őt."