Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - ORHAN VELI KANIK versei

Van, aki kürtként harsog, Van, aki füstként gomolyog; De mindötök, mindőtök... Megélhetési gondokkal küzd. Csak én volnék ilyen vidám közöttetek? Megálljatok, egyszer majd én is Mondok egy verset rólatok, Markomba hull néhány garas, Nem lesz üres a bendőm! A TAVASZ ELSŐ REGGELE Pihekönnyű vagyok ilyen reggeleken. A szemközti falon napsugár pihen, Szívemben madárcsicsergés, dalok, Kurjongatva, dudorászva elindulok; A szabad levegőn káprázik a szemem. Azt gondolom, egyre szebbek a napok, És minden reggel ilyen tavaszias. Nem aggaszt sem teendő, sem nincstelenségi Azt mondom: mit nekem a gondok? Költő-sorsommal megelégszem, Vigasztalódom. A MAGÁNY DALA Nem tudják, akik nem egyedül élnek, Milyen félelmetes a csönd; Hogyan beszélget az ember önmagával; Hogy futkos a tükrökhöz, Egy lélekre vágyva, Nem tudják. ELVÁLÁS Bámulok a távozó hajó után. Nem ugorhatok a tengerbe, szép a világ. Nem sírhatok, hisz férfi vagyok.