Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - ORHAN VELI KANIK versei

ORHAN VELI KANIK VERSEI Micsoda örült rohanás volt, Hófehér habok közt, a nyílt vizeken! Habok, nem ellenségek, Habok, mintha szájak volnának, Habok, melyeknek az emberekkel Ölelkezése nem szégyenletes. Hajók vonulnak álmaimban. Díszes hajók a tetők felett. Én, boldogtalan, Én, ki évek óta tengerre vágyom. A HALÁL KÜSZÖBÉN Alkonyatkor, télidőn, Egy betegszoba ablakában, Nem csak bennem lakik magány. A tenger is sötét, az égbolt is; És milyen furcsák a madarak. Ne bánd, hogy szegény vagyok és magányos; - Alkonyatkor, télidőn Rajtam is szenvedélyek vonulnak át. Vágyódás dicsőségre, nőre, pénzre; Későn érti meg az ember a világot. Szomorúan gondolunk-e a halálra? Mit tettünk, mit értettünk meg e világban? Mást is, mint hazugságot? Halálunkkal megtisztulunk, Halálunkkal megigazulunk. Nagyravágyást, kéjvágyat, pénzéhséget, Mindent felejtünk. ELJÖN MAJD A NAP Eljön majd a nap, fogom magam, elmegyek, A tengerből kihúzott halászhálók szagában, Az a sziget a tiéd, ez a sziget az enyém, Ott, a viharmadarak mögött.