Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással

hogy az egyház a kereszténység formáló erejét, amely hozzájárul a társadalom és az állam összetartásához, azon méri le, ami a keresztény hagyomány változatlan alapja: Isten parancsolatán és a Jézus Krisztusról szóló evangéliumon" - fejeződik be a nyilatkozat. Talán nem alaptalan feltételezni, hogy az a társadalomkép, amely ebből a nyilatkozatból előttünk kirajzolódik, meglepi a magyar olvasót, aki a hazai vitákat követve nem feltételezi az Európai Unió legnépesebb országáról, hogy ennyire szekularizált ország. Tanulságos, hogy nem az egyház múltjával, korábban tanúsított érdemeivel, jelentős kulturális szerepével érvel, és elszenvedett sérelmeket sem hánytorgat föl. S ne gondoljuk, hogy nem lett volna mit felvonultatni akár az egyik, akár a másik oldalon. Az irat szinte már hideg józansággal méri fel a társadalom helyzetét és benne az egyház feladatát. Eközben - a hagyományos kétféle kormányzásról szóló tanítás fogalmait kerülve határozottan megkülönbözteti az államot és az egyházat, de nem szakítja el az egyházat a társadalomtól. A Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételt úgy tekinti az egyház elsődleges feladatának, hogy a keresztények és az egyház aktivitását sem korlátozza az egyház falain belüli térre. Nem részletezi, hogy az egyház falain kívüli szolgálat mit jelent formában és tartalomban. Mégis érzékelhető, hogy ez a „nyitás" más formákat, más nyelvet, s legalábbis az első látszatra más tartalmi hangsúlyt is magával kell vonjon, és ezért állandó megbeszélés, tehát viták tárgya. Kétségtelenül vannak veszélyei. Ha azonban nem lép az egyház a falakon kívülre, szembefordul Urával, aki széles e világra küldte. A politika malomkerekei között őrlődve Az elvi állásfoglalások és elméleti teológiai fejtegetések mellett érdekes pillantást vetni konkrét politikai kérdéseket felvető hivatalos egyházi megnyilatkozásokra. Gyakori eseménynek tűnik, hogy az egyházak a választások előtt felhívással fordulnak tagjaikhoz. A fő hangsúly a választásokon való részvétel, míg mindenkinek magának kell el döntenie, kire adja szavazatát. Ennek mérlegelésére legföljebb szempontokat adnak. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma 1994-ben

12 a pártoknak a megelőző ciklusban az egyházakkal kapcsolatos törvényhozási magatartását javasolta figyelembe venni, valamint azt, hogy az anyagi-materiális problémák kezelésén túl mennyiben tekintik szívügyüknek az erkölcsi és spirituális problémákat. A megfontolandó kérdések egész katalógusát adja a franciaországi és svájci metodisták nyilatkozata.

13 Olyan területekkel kapcsolatosan teszi föl kérdéseit, mint a pártok közéleti fellépései, stílusuk, a természeti világ védelme, a család erősítése, az egyedülálló szülők jogai, a gyermekek nevelése, kisebbségek, munkanélküliség, igazságos adózás, a különböző nyelvet beszélők és a régiók együttélése stb. Feltűnő, hogy a pártoknak és a politikusoknak az egyházakhoz való viszonyát egyáltalán nem érinti. Feltehetően ezt nem hiányosságként kell abban a helyzetben elkönyvelni, hanem olyan kérdésnek, amely rendezett és ezért nem téma.

14 A Kereszténydemokrata Párt pártfinanszírozási szabálytalanságai óriási vihart kavartak Németországban. Az EKD Tanácsának a nyilatkozata

15 szépítés nélkül, hűvös tárgyilagossággal írja le a probléma lényegét. Szól arról a kiábrándulásról, hogy olyanok