Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - HUBERT GABRIELLA: A Lőcsei énekeskönyv

V*

1 — nának szóló ajánlását adja. Bethlen felvidéki uralkodása idején, 1622. január 25-én felesége, Károlyi Zsuzsanna és kísérete Lőcsén járt, amikor is a város magyar beszéddel is köszöntötte őt.

7 Valószínűleg ekkor keletkezhetett a neki szóló énekeskönyvajánlás. Nem tudjuk, Brewer tévedésből vagy üzleti megfontolásból vette-e át ezt az előszót, ugyanis 1629-ben Károlyi Zsuzsanna már régen halott. Lorenz Brewer ugyancsak bártfai kiadást követ,

8 amikor 1642-ben egy - a tanult és a tanulatlanabb éneklők igényeit is szem előtt tartva - latin és magyar énekeket tartalmazó gyűjteményt ad ki.

9 II. 1635-ben egy minden korábbit fölülmúló terjedelmű kolligátum jelent meg Lőcsén:

10 gyülekezeti énekeskönyv, Szenei Molnár Albert Zsoltárkönyve, himnuszok és egyéb szertartási énekek, valamint temetési énekeskönyv található benne. A lehetséges szerkesztők körének meghatározásához először is ennek a lőcsei énekeskönyvnek legfőbb jellegzetességeit kell felsorolnunk. Magyarországon először ez az 1635ös lőcsei kolligátum közli a teljes Szenei Molnár-féle Zsoltárkönyvet. A 4 részes lőcsei kiadvány ezáltal szinte megelőzi korát, hiszen a puritán eszméket valló magyar református lelkészek csak az 1630-as évek második felétől kezdve szorgalmazzák erőteljesen a Zsoltárkönyv gyülekezeti énekeskönyvként való használatát. A másik fő újdonsága a kolligátumnak, hogy a közös protestáns (evangélikus és református) énekkincs az Újfalvi Imre által 1602-ben

11 javasolt módon található meg benne. Újfalvi ugyanis énekeskönyv-előszavában egyrészt a teljes magyar zsoltárfordítást hiányolja, másrészt egy olyan ének-kiadás tervezetet alkot, amelyben első helyen egy templomi (három részes) énekgyűjteményt javasol. Ennek első része a graduál (szertartási énekek), második része az általa szerkesztett gyülekezeti énekeskönyv (élén a zsoltárokkal), a harmadik pedig az általa szerkesztett temetési énekgyűjtemény. Mint látható, a lőcsei kolligátum mindezeket tartalmazza. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű, hogy az evangélikus nyomdában megjelenő énekeskönyv, mint a címlap is mutatja,

12 forrásának vallja a református (debreceni) és az evangélikus (bártfai) énekeskönyveket. Mind a közös protestáns, mind a csak református vagy a csak evangélikus hagyományban élő énekeket összegyűjti. Heltai János hívta fel a figyelmemet a felső-dunamelléki irénikus mozgalom esetleges szerepére. Heltai elképzelhetőnek tartja, hogy a felső-dunamelléki irénikus törekvések szerepet játszottak a lőcsei 1635-Ös protestáns énekeskönyv létrehozásában. Az ellenreformáció idején a közös protestáns énekkincsnek nagy megtartó szerepe volt. Nem hagyható figyelmen kívül az a kiadói szempont sem, amely a szélesebb körben való terjesztéssel járó anyagi hasznot tűzte ki célul. Ki lehet az a szerkesztő, aki nemcsak a korábbi protestáns énekkészlet legbővebb válogatását adja, hanem, a kiadás részeként, Magyarországon elsőként közli a Zsoltárkönyvet? Lorenz Brewer aligha lehet a szerkesztője egy ilyen igényes gyűjteménynek. Az alábbiakban gyengébb és erősebb érvekkel támogatott hipotéziseket fogalmazunk meg, remélve, hogy a levéltári adatok egyszer pontos választ adnak feltett kérdésünkre. A kiadványt az idő tájt állították össze, amikor az eperjesi egyház számára egy graduált írtak össze. Mint Ferenczi Ilona kimutatja, az Eperjesi graduál kimunkálásában a rektor, a lelkész és a kántor vettek részt. Serédi János 1629-1637-ig vezette az eperjesi iskolát, Madarász Márton (1618-1654) a magyar lelkész, Bánszki Dániel pe-