Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - BARTHA ISTVÁN: Theaitétosz és Parmenidész Badacsonyban

erről, vagy arról, emerről, vagy amarról a jelenségről, dologról, testről, vagy lélekről, egyáltalán nem valamiről beszélek. Dalom a Mindenről szól. THEAITÉTOSZ: Minden vágyam a Minden! S ami nemesít, az az ismeret, melyre szomjazom. Hűtsd hát, csillapítsd vágyam: kérdezz, s én folytatom! PARMENIDÉSZ: Tekintsük át röviden, mire is jutottam egykor az ifjú Szókratésszel, s vessük össze azzal, amit ebből megérthetünk! Ha van hát az Egész, mely az Egy, akkor nincsenek Mások, csak amelyek e megosztott Egy részei - így van-e? THEAITÉTOSZ: Könnyen belátható. PARMENIDÉSZ: Ha van az Egy Egész, s rajta kívül még Mások is, az miért lehetetlen tehát? THEAITÉTOSZ: Egyszerű: hiszen a feltételezett Mások, melyek az Egy-en kívül lehetnek, azonnal megdöntik az Egy Egész voltát, s vagy ők együtt lesznek az Egész, vagy amit Egésznek mondtunk, mégsem az. PARMENIDÉSZ: Úgy van. S mi van, ha nincs az Egy? THEAITÉTOSZ: Ezt hogy érted? PARMENIDÉSZ: Mi következnék abból, ha bebizonyosodnék - mint ahogy lehetőség van rá -, hogy maga az Egész nem létezik: létezhetnének-e ettől függetlenül a Mások? THEAITÉTOSZ: Semmiképpen! PARMENIDÉSZ: Látom, tudsz követni. Most azért döntsük el, vajon a két állítás közül melyik az igaz: létezik az Egy, vagy nem létezik? THEAITÉTOSZ: Látom, bölcs barátom, következtetéseidet nem bízod a véletlenre, s nem tartod rangon alulinak, hogy mint a kezdő táncosnő, te magad is a kályhától indulj el, felelevenítve a kérdést: miért van egyáltalán valami, s miért nincsen inkább semmi? PARMENIDÉSZ: Nem sürget az idő, s jobb, ha mindjárt az elején alaposak vagyunk, nehogy valamely ponton eltévelyedve csak nagy sokára tűnjék fel nekünk, hogy rosszfelé megyünk. Ellenfeleink ennek túlságosan örülnének. De mit mondasz kérdésemre? THEAITÉTOSZ: Nagy szerencsénk, hogy e talányt a módszeresen óvatos jó Cartesius már megoldotta nekünk: hogy mi vagyunk, abban nem kételkedhetünk. S ha mi, akik a Mások-hoz tartozunk, vagyunk, nem vonhatjuk kétségbe, hogy van az is, melynek csupán részhalmazait alkotjuk, tehát az Egész, az-Egy. PARMENIDÉSZ: Világosan beszélsz, s öröm hallgatni téged. Most azért mondd meg azt is, vajon mihez viszonyítjuk az Egy-et? THEAITÉTOSZ: Térben, vagy időben érted? PARMENIDÉSZ: Térben is, időben is. Kérdésed máris elárulja, sejted, hová akarok eljutni. THEAITÉTOSZ: Úgy érted, mióta, meddig tart az Egész, s hogy mekkora? PARMENIDÉSZ: Úgy bizony, s ezzel már félig kimondtad a feleletet is. Hiszen ha az Egész valóban Egész, márpedig valóban az, ha valóban róla beszélünk, akkor... THEAITÉTOSZ: ...akkor nincs mihez viszonyítsuk, azaz nincs kezdete, s nincs vége, vagyis kívül van az idő korlátain. PARMENIDÉSZ: Igazat beszélsz. De mi a helyzet a térrel? THEAITÉTOSZ: Ha nincs mihez mérjem, akkor bármekkora lehet, azaz, hogy...