Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve

kívül világos és belül sötét, mert a jinben gyökeredzik; hogy az ősprincípium táblájában a jang mozgása közepette fekete alap van, a jin nyugalma közepette fehér alap van, az a fentieket fe­jezi ki", mondja a hszing-li-cing-ji'. A párhuzam nem véletlenszerű és nem külsőséges, hanem Lét és Semmi, fény és sötétség, Régi Ég és Későbbi Ég, Pozitív és Negatív mélységeiből fakad, amelyekbe az emberi szív közvetlenül beleláthat: A változások köny­ve, aji king (amelyben a.jin-jang elméletnek még alig van nyoma, de amelyen az nagy mértékben alapszik) lenyűgöző következetességgel ír le egy mutatis mutandis is a böh­meihez hasonló drámát. Éppen csak a Gonosz az, akinek a kínai klasszicitásban nincs helye; annál érdekesebb, hogy a dolog ő nélküle is elbeszélhető. (Anélkül, hogy e kér­désben döntésre jutnánk, a kétféle elbeszélési mód közötti nyitott ürességbe állva töb­bet megérthetünk hübrisz és kísértés lényegéből, mint ha csupán az egyikhez ragaszko­dunk. A párhuzam bemutatására itt persze nem vállakozhatom; előbb-utóbb csak-csak megjelenő ji king fordításom kommentárjá­ban megkíséreltem részletesen kifejteni.) Észrevehettük mostan­ra már, hogy eredetében a böhmei Gonosz sem gonosz, hanem ­a létnek egy épphogy nem magasabb, hanem mélyebb rétegében - tiszta Erő; így lesz a ji king k'ien hexagramjában (a Teremtőben) az (alulról számított) első öt vonal Jó Sárkányából a legfölső vonal Pusztító Sárkánya. Csakhogy a ji kingben egy másik hübrisszel is találkozunk, a 2. hexagraméval, k'uné­val, a Strukturálóéval: ott az első öt vonal Jó kancája (a földi terhek hordozója, a szel­lem ideáinak megvalósítója) változik át a legfölső vonalban Ha­mis Sárkánnyá; s midőn ezek egymással háborúznak, Ég (k'ien) és Föld (k'un) vére omlik, a Kék és a Sárga - ami a goethei szín­tan polaritásának felel meg. Aji king inkább algebrailag megje­lenített Két Bajkeverője (egyetlen egyszer aji king szövegében is fölsejlik a Sötét Úr - habár ott súlyos értelmezési és fordítási problémákról van szó) inkább Rudolf Steiner hideg entellektüel Ahrimánjának és ér­zéki-művészi Luciferének felel meg, akik - mint Steiner mondaná - a böhmei Luci­ferben össze vannak keveredve. Való igaz, akivel ma a lét minden pontján konfrontá­lódunk, az a világot gépként felfogó Ahrimán; ki azt akarja, hogy mi is annak tekintsük, gépnek, s hogy valóban mindenestül géppé váljék a végén. Böhme zseniális létértel­mezésében - ha a korra jellemző „várj, te mocsokjancsi, majd én beolvasok neked"­szerű kirohanásokat lehántjuk róla - a Gonosz nem mint Krampusz jelenik meg, ha­nem a lét benne rejlő lehetőségeként. Választás kérdése, bizonyos értelemben, ezt választom-e vagy a Másikat; s ahogy telnek-múlnak az évek, egyre többször, egyre fé­lelmetesebb helyzetekben kerülünk ilyen választások elé. A körülmények az ilyen vá­lasztásokat egyre kevésbé könnyítik meg: a böhmei létanalízisben az Ellenségnek is „igaza" van. Nincs szükség külön pokolra, a lét egyik aspektusa már maga a pokol; nézhetem ugyanazt a lényt vagy entitást végtelen személyes szeretettel, s tekinthe­tem kozmikus Mengeleként kísérleti tárgynak. S mégsem csak fekete-fehér ez a vi­lág; baaderi értelmezésében az attrakció és expanzió rotációba fog, egymás körül, míg meg nem értik, hogy szükségük van a Harmadikra, a Közvetítőre; a szeretet a vágy nyomorúságából és szorongásából születik, az erény a bűnből. 10 za

Next

/
Oldalképek
Tartalom