Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - BENCZÚR LÁSZLÓ: Egyháztörténet a hitoktatásban...

BENCZÚR LÁSZLÓ Egyháztörténet a hitoktatásban Az alábbi visszaemlékezés - vagy ismertető tanulmány - némileg sajátos szín az ötvenes évekre vonatkozó történetírásban. Nem a terrort és nem a bűnöket állítja középpontba; másrészről azonban azt sem állíthatjuk, hogy szerecsenmosdatást végez. Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik benne az ellentmondásos történelmi helyzet. A Rákosi-korszakban a vallástalanodás erőltetett, mesterkélt folyamat. Csupán részben tekinthetünk rá úgy, mint a társadalom érzelmi-tudati állapotát valóban tükröző, szerves jelenségre. Az egyháznak ugyan a torkán volt a kés, már a puszta lét határára szorították, de a diktatúra fiatal volt, a történelmi vallások pedig nagyon mélyen gyökereztek. így történhetett, hogy a Nagy Imre-kormány hivatalba lépése után az evangélikus egyház könnyedén mozgósított egy sor nagy formátumú történészt. A folytatás ugyan nem volt ennyire rózsás, de az 54-es konferencia önmagában is figyelemreméltó - mint az alábbiakban majd látni fogjuk. Az egyházvezetés jól látta, hogy a kommunista uralom idején az egyháztörténet-írás szerepe döntő lehet. Mivel a keresztyénséget az egyedül üdvözítő marxista-leninista-sztálinista történelemszemlélet nevében bombázták, olyan egyháztörténet-írásra volt szükség, amely - ha óvatosan is - képes vállalni a kihívást. Azt is jól látták, hogy az a- „kegyes vereskedés"-nek csúfolt - irány, amely a maradék egyházi sajtóban uralkodott, színvonalában gyatra, látásmódjában önállótlan, híveinket pedig taszítja. Másra volt szükség, és az első Nagy Imre-kormány idejében résnyire mégis megnyíltak az ajtók... a szerkesztő Történészek, teológusok, katechéták konferenciája 1954-ben A történelem - keresztyén felfogás szerint - nem „tanító mesterünk", mert egy a mi Mesterünk, az, aki a mennybemenetele előtt így szólt tanítványaihoz: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön", - az, akit a Jelenések könyve „pankrátornak" - Mindenhatónak nevez és így mutatkozik be: „Én vagyok a kezdet és a vég, az Alfa és az Ómega". Ebből nem következik, hogy a történelemből nem lehet és nem kell tanulni. Ez fokozott mértékben áll az egyháztörténetre, annak kutatására és tanítására. Milyen szerepet tölt be az egyháztörténet tanítása az egyház katechetikai munkájában? Milyen legyen az egyháztörténeti hittankönyv? Miként felelhet meg a történetírói és a katechetikai elvárásoknak? Mit, mennyit és hogyan tárjon fel a fiatal nemzedék számára az egyház történetéből? Szerkesztését milyen célkitűzés határozza meg, milyen szándék vezérelje? - Ezek a kérdések igényeltek megfontolást egy-