Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

boztak, először csak a 15 éven felüli zsidó férfiakat, majd minden zsidót elfogtak. 1942 novemberében két vasárnapon is imádkoztak értük és felolvasták az Időközi Egyházvezetőség körlevelét. Ez a körlevél - melynek szerzője feltehetően Ole Hallesby professzor - tiltakozik a zsidók kollektív megbüntetése ellen, az alkotmányban biztosított joguk megvonása ellen; megállapítja, hogy Isten egy vérből teremtette az emberi nemet, ezért mindenkinek egyenlő az emberi értéke és emberi joga, amelyet a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk. Ha az egyház hallgatna ebben a helyzetben, részes lenne a felelősségben és a jogtalanságban. Az egyháznak kötelessége emlékeztetnie az államot, hogy Isten törvényét lábbal tapossa e jogtalansággal. Ez a megszólalás az egyház részéről nem beavatkozás a politikába, hanem a felsőbbség megintése, hogy a legfőbb felsőbbségnek, Istennek engedelmeskedjék. Meg kell állítani a gyűlöletkeltést a sajtón keresztül. A figyelmeztetés az egész népnek szól: aki gyűlöletben él és gonoszságra ingerel, Isten ítéletét hívja maga ellen. A körlevél határozott hangja és érvelése lényegében megegyezik Serédi Jusztinián hercegprímás és Ravasz László református püspök 1944. november végén Szálasi Ferenchez írt leveleinek hangjával és érvelésével. Lényeges különbség azonban, hogy a norvégiai zsidók 58%-át sikerült Svédországba menekíteni.

30 Külön érdekesség, hogy a zsidók érdekében az első tiltakozást a hitvalló norvég egyház által el nem ismert Quisling-püspök, Lars Fröyland írta.

31 Amikor az Időközi Egyházvezetőség a norvég férfilakosság munkaszolgálatba küldése ellen tiltakozott,

32 Ole Hallesbyt és Ludvig Hopét is letartóztatták. Az egyházvezetőség ezzel nemcsak illegálissá, de névtelenné is vált. A háború végéig nem adtak már ki olyan körlevelet, amely a korábbiakhoz hasonló jelentőségű lett volna. Egyesek álltak ellen és viselték ennek esetleges következményeit. Maga a norvég lakosság is kimerült a háború és az állandó terror alatt,

33 meg a csalódás miatt is, mert sokszor úgy érezték, magukra maradtak a harcban. * * * Gunnar Heiene a norvég püspök nagy ívű, olvasmányos életrajzát, Arnd Heling a norvég szellemi és egyházi életet a maga összetettségében bemutató teológiai elemzést adott olvasói kezébe. Ötven év távlatából, a tudós történész és teológus igényességével rajzolják meg egy valóban ellenálló püspök és gondolkodó teológus hős alakját, amelyet nem kisebbít, ha tévedéseit vagy gyengéit is feltárják. Heling kézenfekvőnek tartja a német egyházi harccal való összehasonlítást, de azonnal hozzá is teszi, hogy ez tulajdonképpen lehetetlen, mert túl sok a különbözőség. Véleménye megalapozott. Éppen ezzel késztet saját múltunk megismerésére és tanulságok keresésére. 3Z