Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...
brutális Gestapo erejére támaszkodó pogány életszemlélet, felismerte egyszersmind azt is: ebben a helyzetben a keresztyének nem engedhetik meg maguknak, hogy egymással hadakozzanak. Sikerült megnyernie a legbefolyásosabb laikus vezetőt, Ludvig Hopét, aki a Kína-misszió élén állt, s aki korábban a népegyház-államegyház legradikálisabb kritikusa volt, - és a belmisszió vezetőjét, Ole Hallesby professzort, aki 20 évvel korábban mindenféle együttműködést elutasított liberálisokkal, hogy együtt hozzák létre a Közös Keresztyén Tanácsot (Kristent Samraad). Nem adminisztratív szervet akartak, hanem közös irányítást, egyeztetést, azonos fellépést a nép és az egyház ügyében. Hatalmas megerősítést jelentett, amikor egy alkalmi gyűlésen, egy nevezetes missziói házban, 3.000 ember előtt jelentették ki: „Amikor mi most a különböző táborokban levő sok barátunkat felszólítjuk, csadakozzanak a Közös Keresztyén Tanácshoz, akkor ezt azért tesszük, mert a Tanács a mi régi, kipróbált, reformátori és haugiánus irányunkat kitérők nélkül akarja követni, az ihletett isteni ige alapján, egyházunk lutheri hitvallása szerint. Ebben a hatalmas és kritikus időben jobban érezzük, mint valaha, hogy egyedül a régi, csonkítatlan evangélium képes népünket megmenteni." 8 A Szentírásra, Lutherre és Haugéra való hármas hivatkozás valami egészen sajátos kombináció. Roppant leegyszerűsítése lenne a helyzetnek is, a résztvevő irányzatoknak is, ha e hármat azok valamelyikével egyenként azonosítanánk. Berggravot, aki valláspszichológiából doktorált, aki élénk társadalmi és kulturális érdeklődést tanúsított, hiszen börtönlelkészi szolgálata előtt újságíróként és pedagógusként is tevékenykedett, és nem volt egyik egyházi irányzatnak sem elkötelezettje, liberális teológusnak tartották. A hármas megjelölés azonban nemcsak az általa összefogott személyek sajátosságaként fogható fel, hogy azután csak az egyiket kapcsoljuk össze az ő nevével, hanem jellegzetesen kapcsolódik az ő felfogásával is. Nem csinált titkot abból a norvég püspök, hogy voltak olyan idők, amikor nehézségei voltak a Szentírással, de élete folyamán egyre többet jelentett a számára. Átélte, hogy nem egyszerűen az ember olvassa a Bibliát, hanem a Biblia olvas minket. 9 Amikor 1942. február 27-én váratlanul rendőrségi kihallgatásra hurcolták, zsebében ott lapult egy kis Biblia. Visszaemlékezve mesélte egyszer, hogy a BBC és a Biblia „adtak nekünk bátorságot és reménységet napról napra. Természetesen más volt a látószögük, de lélektani oldalról nézve összekapcsolódtak, mert mindkettő bizodalmat árasztott." 10 Amikor olyan élesre fordult a helyzet, hogy bármelyik pillanatban számolnia kellett letartóztatásával, előkészített táskájában ott volt a Biblia, a görög nyelvű Újszövetség és egy konkordancia. Három évig tartó házi őrizetében azután valóban egyik kedves foglalatossága volt a Filippi levél lefordítása a kortársak számára. Elete utolsó nagy feladataként a Bibliatársulatok Világszövetsége elnökévé választotta. Ebben a tisztében megrendítő szavakkal foglalta össze az 1800 éves Biblia jelentőségét. 11 A Magyarországon szinte egyáltalán nem ismert Hans Nielsen Hauge (1771-1824) egyszerű parasztcsaládból származott, aki 25 éves korában egy lelki élmény, valamint lutheránus pietisták és korai pietisták hatására az Isten iránti engedelmességet és a tevékeny krisztuskövetést hirdette. Működése nyomán kis közösségek jöttek létre, szerte az országban, amelyek ugyan nem szakadtak el az államegyháztól, de az - főként kezdetben - értetlenül és gyanakvással tekintett rájuk. Maga Hauge emiatt összesen 10 2a