Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - REUSS ANDRÁS: Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai...

REÜSS ANDRÁS Berggrav oslói püspök teológiájának fő vonásai a norvég egyházi harcban Események és teológia A német megszállás kezdetétől (1940. április 9.) a II. világháború végéig (1945. május 8.) tartó norvég egyházi harc történetéről elég részletesen és csaknem kifogástalan pontossággal tájékozódhat a magyarul olvasó is,

1 ha érdekli a téma. Az eddig lefordított és közölt beszámolók elsősorban az eseményeket idézik fel. Az elmúlt években azonban a norvég Gunnar Heiene egy Berggrav életrajzot,

2 a német Arnd Heling pedig egy teológiai tanulmányt tett közzé.

3 Heiene életrajzi műve az események mellett is behatóan foglalkozik a norvég egyházi harc vezéralakjának, Eivind Berggrav oslói püspöknek a gondolkodásával és teológiájával, s természetesen Heling sem tudja úgy tárgyalni Berggrav teológiáját, hogy a kor eseményeit ne ábrázolná. E sorokkal arra vállalkozom, hogy bemutassam e harc teológiájának néhány vonását, miközben a történelmi eseményeket csak a teológia megértéséhez elengedhetedenül szükséges mértékben vázolom. A teológia bemutatásánál különösen a harc során keletkezett számos, a kormányhoz vagy a lelkészekhez intézett hivatalos - az egyházi vezetők által kiadott egyéni vagy egyházi testületi - nyilatkozatra figyelek. Az áttekintést megkönnyíti, hogy az öt évig zajlott norvég egyházi harc egymástól élesen elhatárolható korszakokra osztható, amelyek mindegyikéből jellegzetes megnyilatkozások emelhetők ki. I. Kivárás és taktikázás A „Weserübung Nord" keretében a német egységek 1940. április 9-től kezdődően nagy erőkkel szállták meg - az I. világháborúban részt nem vett - Norvégia egyre nagyobb területeit. A hadműveletek megkezdésével együtt kiadott memorandumban biztosítani ígérték Norvégia függetlenségét és integritását: a kimondott szándék tehát nem a hódítás volt, hanem a megszállással megelőzni a britek hasonló lépését. Az egyébként teljesen jelentéktelen norvég nemzetiszocialista párt (1936-ban a szavazatok 1,8%-át kapta) vezetője, Vidkun Quisling már az első nap estéjén bejelentette, hogy pártja veszi át a hatalmat, ő a kormányfő és a külügyminiszter, de őt sem az északi országrészbe menekült király és kormány, sem a parlament, a Storting helyükön maradt tagjai nem ismerték el. Oslóban a legfelső bíróság elnöke adminsztrációs tanács, tulajdonképpen norvég önkormányzat felállítását javasolta, a németekkel folytatott tárgyalásokba bevonta Berggravot is. A sikeres tárgyalások révén alig egy héttel a támadás után (április 15.), miközben északon még fegyveres ellenállás folyt a németek ellen és a király s a kormány is az országban volt, délen Hitler kénytelen elszenvedni első politikai vereségét: a német nagykövet jelenlétében a jelenlevő legmagasabb norvég közjó-