Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - PENTIKÄINEN, JUHA: Lars-Levi Laestadius... (Csepregi Márta ford.)

\~J> —*• és könyvtáraktól távol, magányos tudósként írta műveit. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a kéziratok a tizenkét gyerekes családapa íróasztalán születtek, nélkülözések, betegségek és halálesetek közepette. 1843-ban a Crapula Mundi írásának idején sodródott Laestadius lelki válságba, mely végül az északi ébredési mozgalom vezetőjévé tette. Lars Levi Laestadius elhallgatott lapp származása A Laestadiust érintő könyvtárnyi szakirodalom alig érinti a tudós gyökereit és lapp identitását. Már a kérdésfeltevés is mintha illetlennek tűnne. Laestadius sok műve, elsősorban mitológiája és saját élettörténete azt bizonyítja, hogy „kulturális anyanyelve" a lapp volt, és erősen élt benne a lapp önazonosságtudat. Azt is mondhatnánk, hogy ő minden idők legismertebb lapp személyisége. Lars Levi Laestadius kétnyelvű családban született. Apja híres svéd papi dinasztia leszármazottja, kinek felmenői a 16. századig ismertek, és a 17. századtól kezdve a Lappföldön élnek. Anyja déli lapp volt, s felesége, Brita Kaisa Alstadius, akivel 1827ben kötött házasságot, szintén lapp származású volt. Laestadius mind anyja, mind felesége családjának hagyományait megörökítette mitológiájának lapjain. Laestadius lapp anyanyelvű volt attól függetlenül, hogy a család beszélt nyelveként a svédet használták. A beszélt nyelvnél fontosabb az a körülmény, hogy Lars Levi gyermekkorától kezdve lapp környezetben élt, ez alakította világképét és mentalitását. O maga így vall erről Crapula Mundi című lelkészvizsgai dolgozatának 18. fejezetében: „Én, Laestadius, ha van bennem némi vallásosság, Istenbe vetett bizalom, némi türelem a szenvedések közepette, úgy eme erényeket bizonyosan nem az iskolában tanultam, hanem az atyai házban, anyám kebelén kaptam a hitet és a vallást. Mert a boldog gyermekkorban tapasztalt példaadásnak, anyám könnyeinek és éjszakai fohászainak köszönhetem azt, hogy valamit tudok a hitről és a vallásról." Laestadius a vallást itt az anyanyelvvel állítja párhuzamba, melyet az ember az anyaölben sajátít el. O maga homo religiosus „vallásos ember" volt, aki hitt a természetfeletti világ létezésében, s azt lapp módra értelmezte. Később, ébresztő igehirdetőként sajátos módon szőtte a lapp hitvilág elemeit prédikációiba. Érthető, hogy Laestadius szorosan kötődött a lapp kultúrához, hiszen diákéveit és pajalai szolgálati idejét leszámítva mindig lappok lakta területen élt. Kvikkjokkban máig több családban él az a hagyomány, hogy a Laestadius-testvérek játék közben lappul beszéltek. Laestadius lelkészi szolgálata is főként lappok között zajlott. 1834-es vizitációs naplójából kiderül, hogy a lelkész januárban és februárban végigjárta „az összes, gyülekezete területén lévő lapp szálláshelyet". Tudott lappul, mielőtt Karesuantóban megtanult volna finnül, hogy tartani tudja a kapcsolatot az egyre nagyobb számban beköltöző finn telepesekkel is. Amikor Karesuantóból Pajalába költözött, a prédikáció nyelvét lappról finnre váltotta. Ebből a nyelvváltásból következik az a folyamat, melynek során a laestadianizmusban a finn nyelv lett a lingua sacra „szent nyelv" mindenütt, ahol a mozgalom elterjedt. Észak-Amerikában, a finn és skandináv kivándorlók között 1972 óta végzett terepmunkáim során gyakran tapasztalhattam, hogy a laestadianus családokban öt-hat nemzedéken keresztül fennmaradt a finn nyelv. Még ma is az a gyakorlat, hogy egyes