Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Figyelő - Szente Imre Kalevalája - Kalevala, Fordította Szente Imre

ELŐHANG VIKÁR: Mostan kedvem kerekedik, Elmém azon töprenkedik, Hogy ím dalra kéne kelni, Ideje volna énekelni, Nemek nótáit dúdolni, Fajok énekeit fújni; SZENTÉ: Kerekedik arra kedvem, mind azt forgatom fejemben, hogy már dalra kéne kelni, ideje volna énekelni, versbe szedni rég valókat, ősi dolgokról dalolni. Nem csupán az összehasonlítás, a kedvcsinálás szándéka is vezette tollamat, amikor idecitáltam ezt a néhány sort. Illusztrálandó, hogy Szenté Imre Kalevalája valóban érdemes az elolvasásra, kitűnő, gondos, sok fordítói leleményről tanúskodó munka. És mindezeken felül az új kiadásnak még egy különlegessége is van: a fordító, aki még sok magyar honfitársunkkal együtt használja és különbséget tud tenni a nyílt és zárt e között, a fonetikában használatos é hangjelöléssel az egész eposz folyamán jelzi a zárt é-nek ejtendő hangokat. Ebben alighanem része lehet a kiadványt támogató Bárczi Géza Értékőrző Kiejtési Alapítvány munkatársainak is, ám hasznossága mellett esztétikailag is emeli Szenté Imre Kalevalájának értékét. A szép szombathelyi kiadvány Csepregi Márta igényes előszavával és Masszi Ferenc illusztrációival látott napvilágot. Fehérvári Győző 1S2L