Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Figyelő - SEBEN ISTVÁN: Egy alapmű (Gerhard von Rad:Az Ószövetség teológiája I-H.)

Geschehen - Geschichte, valamint ezek összetételei mindig világosan megkülön­böztetendők - esemény, (rövid ido-tartamú) történés, illetve történet, történelem. Sokszor összefolyik e kettő a magyar változatban. Általában a magyar ószövetségi szaknyelv ill. annak hiánya a gond. Jó lenne ebben egység felé mennünk. Számomra nagyon zavaróan hatott néhány furcsa terminus technicus ismételt használata: ins­tancia, parainézis, parainétikus - sic! J. Bright: Izrael történeté-nek - Dómján Já­nostól magyarított - már megszokott szóhasználata után furcsa az „amfiktüónia" is. Maradjon inkább amfikciónia - úgyis nagyrészt fikció ez a Noth-i hipotézis! - Nekem nem okozna nehézséget: (sőt, jobb volna) ha Hexateukhosz helyett Hatkönyv, Pen­tateukhosz vagy Tóra vagy Mózes 5 könyve pedig Ötkönyv lenne olvasható magya­rul. Zavar továbbá, hogy a német „alt" szinte mindig ősi, szinte megkönnyebbülünk, ha nagy ritkán régi-vei találkozunk. Vajon miért az 1. kiadás, az első megjelenés fordítása van most előttünk magya­rul? - Miért nem a 4. átdolgozott kiadás 1962-ből, vagy az utolsó, végső Rad-i válto­zat? - Pl. Genezis-kommentárjában elismerten az utolsó, a 9. kiadás a legjobb! (Rad átdolgozásában, de már halála után jelent meg 1972-ben.) A „Mottók"-hoz - 1. Nem világos a Mottók helye - Rad szándéka más volt: köteten­ként egy-egy igevers, kivételesen nem Rad, hanem Luther fordításában, amely azonban szintén a hébert igyekszik követni. Kérdezhetjük továbbá: Miért nem az eredetit - Radot - követik: a mottók, a mindenkori igehely-fordítások, a tagolás, a laptetők, a mutatók, a regiszterek? - Csak néhány példa: A magyar Tárgymutatóban nincs sem Hexateukhosz, sem Pentateukhosz, nincsen Jeruzsálem, sem pedig „új Jeruzsálem" címszó. Bánik van, de Jeremiás nincs, Deutero Ézsaiás van, vége ugyan hiányos, Ézsaiás azonban hiányzik. Stb. Hiányzik a hit is, és igazán furcsán hat ez a címszó: Lelke, Isten. Bőségesen van­nak még hiányok és hibák az eredetihez képest - és a Bibliai helyek mutatóiban is. A héber szavakról alább szólok majd. Különösen bosszantó a sajtóhiba a latin nagybetűs szövegben: DEDICAVTT olvasan­dó az első sor végén. Talán le lehetett volna fordítani ezt is, mint az angol, görög, s egyéb nyelv idézeteket. Amiket Rad nem fordít le németre, mert ott ez volt és ma is ez a szokás! (A magyar szokás helyesebb, persze hosszabb lenne, ha közölnénk az erede­ti angol, görög, stb. idézett szövegeket is, ám ez lenne talán a leghívebb és leghelye­sebb!) AII. kötetben a laptetők szövege jobb, de még mindig nem az igazi - nem Rad­i! Az eredetiben minden páratlan számú lap, oldal tetején a fejezet, a kisebb rész címe vagy kezdete a tájékozódást segíti - talán valamennyivel, egy kicsivel több munka lett volna vele, de sokkal jobb eligazodást biztosít (mármint a német eredeti - tizedannyi idő alatt található meg egy-egy szakasz). A magyarban a tartalomhoz kell mindig visz­szalapoznunk. Ha abban megvan egyáltalán a kisebb rész címe. A héber szavakkal összefüggő hibákról - legalább néhányról - szükséges szólnom. Értelmi, teológiai zavart okoznak, ezt igyekszem kiküszöbölni. I. kötet - A 28. oldalon az okoz zavart, hogy a „felhőkön vágtázó" utáni zárójelben a valóságban nem héber, hanem tudományos átírásnak kellene szerepelnie. (Jó lenne to­vábbá az előbbinek megfelelő: felhő-lovag és a következő sorban szereplő „a felhőkön lo­vagló" árnyalatnyi különbségét fenntartani. De már talán túlzásokba estem.) A 30. oldal

Next

/
Oldalképek
Tartalom