Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Figyelő - SEBEN ISTVÁN: Egy alapmű (Gerhard von Rad:Az Ószövetség teológiája I-H.)

V^» ii i ii ii i. téneti - egzegetikai tudományágnak érti, s ez kétségtelenül helyes visszatérés e tudományág kiindulópontjához, s magához a bibliai szövegekhez. Ezek ugyanis nem dogmatikusak, nem szisztematikusak. Ezért Rad ódzkodása minden túlzott - nem bibliai - rendszerességtől. További sajátossága ennek a „történet-teológiának", hogy komolyan veszi teológiailag magát a történelmet, tehát azt, hogy a hitvalló hagyományoknak is megvan a maguk története. Ezenfölül az ígéret - teljesedés, és a tüposz - antitüposz dialektikus szemléletét igyekszik újrafogalmazva érvényre juttatni, és végeredményben üdvtörténetileg az Újszövetségre, pontosabban a Krisztusban-teljesedésre kifuttatni. - Ez bizony nagyszabású koncepció, nem meglepő tehát, hogy voltak, akik a végre megtalált „bölcsek köve"-ként értékelték. Másrészt heves ellenzést és értetlenséget is kiváltott. Ez figyelmeztet bennünket, mai olvasókat is, hogy mindenekelőtt a szerző szándékát értsük meg, vegyük komolyan saját céljait, sőt munkája gyengeségeit, felemásságát. Rad ennek tudatában írt. Jól tudta, sőt nyíltan meg is mondja: „Napjainkban természetesen senki sem írhat meg egy olyan ószövetségi teológiát, amely akár csak némiképp is kimerítő bemutatását nyújtja a jelentős és lényeges tényezőknek, legkevésbé a jelenleg uralkodó helyzetben, amikor még mindenki a maga útját igyekszik járni." (G. v. Rad: Az Ószövetség teológiája I. 9. o.) Mi azonban szabadok vagyunk műve dicséretére, grandiózusságának és minden értékének meglátására is. Rad szándéka magát az Ótestamentumot megszólaltatni, újra elbeszélni - ma. Végigvonul ez az alapszemlélete mindkét köteten - ez főerőssége, és néhol, néhány téma-egységnél - fogyatékossága is. E szándéka megmutatkozik előszavaiban és módszertani megfontolásaiban, tehát kifejezett, sőt részletesen kifejtett szándékában és céljaiban, mégsem értették jó néhányan. Tetten érhető továbbá műve felépítésében, tartalmának szélességében és mélységeiben. Mi volt tehát Rad legfőbb szándéka, fő célja? Teológia-történeti helyzetéből következik. Részletesen ír erről az I. kötet 93-111. oldalain. „A teológia nem Izrael szellemi-vallási világával, életének lelki vonatkozásaival vagy hitvilágával foglalkozik, vagyis nem azzal, ami csak az írásai alapján levont következtetések útján közelíthető meg. A teológia tárgya kizárólag az, amit maga Izrael közvetlen formában elmondott Jahvéról. A teológusnak közvetlenül a Jahvéról elmondottakkal kell foglalkoznia, Izrael Jahve-hitének tartalmával, s kétségkívül előbb újra meg kell tanulnia azt, hogy dokumentumról dokumentumra az eddigieknél következetesebben a mindenkori kérügmatikus szándékot vizsgálja." (93. o.) „Izrael hite szerint létének alapját történelmi tények képezik, s olyan tények határozzák meg és alakítják át, amelyek forrása Jahve cselekvése." (94.) „A Hexateukhosz tehát olyan képet tár elénk az üdvtörténetről, amelyet teljes egészében a hit öntött formába, s amely ennélfogva hitvallásnak tekinthető. Ugyanezt mondhatjuk el arról a képről is, amelyet a deuteronomista történetírás alakított ki Izrael történelme késői (a fogságig tartó) szakaszáról." (95.) Viszont a modern történelemkritikai kutatás történelem-szemlélete és -képe egészem más. E kettőt azonban nem tudjuk összhangba hozni igazából - ez Rad meggyőződése. - így még nem írható meg az igazi teológia! Mit tegyünk tehát? - Vázoljuk föl! Mutassunk utat a majdani teológia felé, ha sikerül! Ez volt Rad szándéka, korlátainak teljes tudatában. Az azonban meggyőím