Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - TRAJTLER GÁBOR: Szokolay Sándor:Confessio Augustana

TRAJTLER GÁBOR Szokolay Sándor: Confessio Augustana A szerző köszöntése 70. születésnapja alkalmából Megkésve ugyan, de még mindig nem lekésve köszönti folyóiratunk e cikkel Szokolay Sándor zeneszerzőt. Sok helyen rendeztek számára szerzői estet, melyeken olykor az alkalomra komponált új műve is bemutatásra került. Ilyen a Szeged város felkérésére írt „Imádkozzatok szüntelenül" című kórusfantázia, a Passaui Ünnepi Hét nyitóhangversenyén előadott „Himnusz Szent István király és felesége, Boldog Gizella tiszteletére", valamint a Fertőd-Eszterházán bemutatott négy tételes „Vonószenekari-szimfónia". Sok újság, folyóirat is foglalkozott e jeles ünneppel: megemlékezésekkel, interjúkkal, méltatva Szokolay Sándort, a 20. század utolsó harmadának rendkívül termékeny és sokoldalú nagy magyar zeneszerzőjét. De előbb röviden szóljunk életútjáról. 1931-ben született Kúnágotán. A zene szeretetét édesapjától, Szokolay Bálint kórus-karnagytól örökölte. Békéstarhoson érettségizett, zeneszerzői diplomáját Farkas Ferenc növendékeként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán nyerte el 1957-ben. 1966-tól 1994-ig ugyanennek az intézménynek tanára. Számos rangos zenei társaság és országos intézmény kuratóriumi tagja, 1978-tól a Magyar Kodály Társaság elnöke. Egy ideig a Magyar Televízió zenei lektora, valamint a Kossuth-díj Albizottságának elnöke. Nemzetközi versenyeket nyert (Varsó 1956, Párizs 1967), a Sámson és a Vérnász operafelvételeleit Grand Prix-lemezdíjjal ismerték el. Idehaza kétszer kapta meg az Erkel-díjat, 1966-ban a Kossuth-díjat, továbbá az Érdemes művészi és Kiváló művészi cím birtokosa. A Magyar Köztársaság Középkeresztjét 1990-ben, a Magyar Örökség-díjat 1998-ban nyerte el. 2001. március 25-én másodszor tüntették ki a BartókPásztory díjjal. 1994-ben vonult vissza, s költözött Sopronba, ahol most csak a zeneszerzésnek él. Művei részletes felsorolására nem vállalkozhatok, de jelentősebb műveiről álljon itt egy kivonatos összefoglalás. Operái: Vérnász (1964), Hamlet (1968), Sámson (1973), Ecce homo (1984), Margit, a hazának szentelt áldozat (1995), A bölcs Náthán (1994), Szávitri (1999). Ezekben a művekben a történések során az emberi élet nagy kérdései: a szerelem, a lét, az istenhit, a Krisztus-áldozat és a hazaszeretet témái fogalmazódnak meg. Kompozícióinak másik nagy csoportja a kantátáké, s ezekből itt hadd álljanak előbb a minket legjobban érdeklők, amelyeket a Lutheránia számára írt Weltler Jenő felkérésére 1970 és 1983 között. Karácsonyi pásztorai (1970), Pünkösdi ének (1972), Gályarab-kantáta (1975), Libellus Ungaricus (Bornemisza Péter szövegeire, 1979), Confessio Augustana (1980), Luther-kantáta (1983). E kantáták összehason-