Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - JOÓB ÁRPÁD: Énekeskönyvünk magyar dallamairól

dik le a második sor. A két, egymásnak ellentmondó történést oda-vissza skálaszerű megismétléssel összefoglalja a harmadik sor. Sh = ^ i r—i i 'i - - rn i y •' * 49 -J 49 Szép ka- rá-cso p n i 'i 1 • 4 ny ün- ne-px in, Csil-lag -ft- r lyes i J ^ -íj 1—0)—m 1 —L_J 1 • • es- té - jén Jé - zus jött el s ve-le a re - mény. Dallamunkat Erdélyben kántálok, regölők is éneklik. Énekeskönyveink dallamainak komoly próbája az, hogy mennyire terjed el a nép ajkán és szólal meg egyházi alkalmaktól függetlenül is. Szendrei Janka-Dobszay László-Rajeczky Benjámin munkája, a XV7XVII. századi dallamaink a népi emlékezetben, (Bp. 1979.) 220 hagyományban rögzített változatát ismeri 164 sz. énekünknek. Amint a szerzők írják: „A magyar dallamtörténet egyik legbecsesebb emléke..." ez a dallam. Dobszay László-Németh István: A magyar népének népzenei felvételeken c. hangzó gyűjtemény 211. száma alatt hallhatjuk szép középkori dallamunk 1960-70-es népének-felvételeit. Folytathatnánk a sort a Cantio Optima, Bornemissza Péter versének szép, veretes dallamával, (322.) Balassi Bálint könyörgésének gyönyörű énekével (404.), vagy a Gondviselő édes Atyám kezdetű szép, lefelé ereszkedő dallamunkkal (346.). Aztán jöhetnek azok a dallamok, ahol a bor, azaz a magyar zene íze már csak sejthető, mégis magunkénak érezzük őket, legyen akár idegen eredetű is. Talán a visszatérő szerkezet ismertsége (233. szlovák eredet) a vágáns ritmus kedveltsége (405. gregorián eredet), a Volta lüktetés elfogadottsága (189., 222.) is hozzájárult e dallamok népszerűsödéséhez. Énekeskönyvünk 23 magyar szerző által írt dallamot tartalmaz. XVI. sz.-i mesterektől ma is közöttünk élő zeneszerzőkig, muzsikusokig, évszázadokat ível át a névsor. A kritika néhány kompozíciót feleslegesnek, színvonaltalannak tartva áteresztene egy képzeletbeli rostán. Az idő és a gyakorlat azonban elvégzi majd ezt a válogatást. Az anyag nagyobb fele bizonyára értékes, szép magyar egyházi dallamként szolgálhatja a gyülekezeti éneklést Isten dicsőségére. Milyen tanulságot adhat ez, a vizsgálódás, melyet a Magyarországi Evangélikus Keresztyén Egyház 1982-es kiadású énekeskönyvének dallamai között végeztünk? Mindenekelőtt azt, hogy énekeskönyvünk gazdag magyar énekkincset tartalmaz. Kodály Zoltán idézett megfogalmazására visszautalva, lehet ez az énekkincs a protestáns, evangélikus lélek tükre. Őrzése, ismerete, megbecsülése szép feladatunk. Az is tanulság, hogy a dallamok természetes igényű bővítését a régi értékek nagy tisztelete mellett alapos körültekintéssel, a keresztényi buzgóság mellett a lehető legnagyobb szakmai és esztétikai felkészültséggel szabad csak végezni. Ha évszázados értékeinket jobban ismerjük, becsüljük, szeretjük, akkor majd egy elkövetkezendő ifjúsági tábor zenei meditációjában talán megszólalhat szívünkben egy-egy magyar dallam is.