Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.
Thesaurus ecclesiae - JOÓB ÁRPÁD: Énekeskönyvünk magyar dallamairól
'«.._,» ' Hill II 523. énekünk forrásaként Pálóczi Horváth Ádám, Ötödfélszáz énekek c. 1813-ban kiadott ^gyűjteményét olvashatjuk. Ott, Rákóczy Sámuel, Püspök várossába...kezdetű éneke. A dallam pentaton, kvintváltó népdalunk első lejegyzése. Bővebb információt a Magyar Népzene Tára X. kötetében találhatunk, ahol a Kodály, Kászonimpéren gyűjtött, Azhol én elmegyek dalunkat és a 117. típus gazdag változatkörét is megismerhetjük. ^Ll-^-o <> g O g i O- ...... g i g 0 ^ i ^EEg^ gE ^ 1 j .. Q^g ^J^F^ Püs-pök vá-rós-sá-ba Hogy bementem va-la, Nem sokad-magammal, Csak század-magammal. Ilyen pentaton, kvintváltó népdalunk szól még, átköltött szöveggel az 532., 535. sz. alatt is. A XVI. sz. históriás énekeinek gyökere népzenénk legrégebbi világáig, a siratókig vezethető vissza. Sirató stílusú népdalunk, népénekünk az 55l-es. Zsoltározó dallamot is találunk énekeskönyvünkben. Az 537-es ének dallamát Vikár Béla gyűjtötte a XIX- XX. sz. fordulóján, majd Kodály jegyezte le Gyergyóújfaluban, 1910-ben. Régi dudadallamaink ún. kis kvintváltó szerkezete tűnhet fel a Ne szállj perbe énvelem (412.), vagy a Felvirradt az Isten napja (534.) kezdetű énekünkben. Az új stílusú magyar népdal szerkezeti jellegzetességeire is felfigyelhetünk pl. a 48. vagy 437. énekünk megszólalásakor. Amint ez a néhány példa is mutatja, énekeskönyvi anyagunkban jelen vannak a magyar népzenében kimutatható zenei sajátosságok. Itt kell megfogalmazni azt a véleményünket is, hogy bár szép törekvés dallamainknak a népzenéből történő frissítése, gazdagítása, a választások nem mindig szerencsések. Említettük már a népies műdal eredetű ivónótát. Az 541-es töredék-dallam sem jó képviselője gazdag és értékes népzenénknek. Az 534-es ének dallamában a Csillagoknak teremtője kezdetű népdalra ismerünk. A dallam vége azonban érthetetlen módon egy másik népdalunk záró sorát veszi át. Sajnálom ebben az esetben is az elmaradt ismert, régi szép szöveget. Az új szövegek pedig nem egyenrangú társai a dallamoknak. Egyetértek Ferenczi Ilonának, a 130. ének szövegére utaló megjegyzésével, kritikájával. (Lelkipásztor, 1993. 10.) Sajnos parlando dallamaink stílusos gyülekezeti éneklésében sem bízom egyelőre, mint pl. a korábban említett szép csíki dallam (537.) megszólalásában. Ad-e a korábban idézett Kodály tanulmány további segítséget a magyar zenei jellegzetességek megismerésében? A már említett Mi a magyar a zenében című írásban ezt olvashatjuk: „Mint a nyelve: a magyarnak zenéje is szűkszavú, lapidáris. Kis terjedelmű, nagy súlyú remekművek sora. Párhangnyi dallamok, mintha kőbe vésve állták volna századok viharát. Oly végleges formájuk, mintha nem változtak volna ezer év óta." A 173. énekünk jelölt forrása az 1774-es Debreceni énekeskönyv. Csomasz Tóth Kálmán A XVI. sz. magyar dallamai c. munkájában (RMDT I. Bp.1958.) láthatjuk azonban az ennél jóval korábbi, Cantus Catholici -ban való 165l-es első megjelenését. Gyönyörű karácsonyi dallamunkra ráillik Kodály Zoltán jellemzése. Három sor építkezése szép egyensúlyt teremt. Kvart hangterjedelemben szó és do között felfelé mozdul az első sor, majd lá hangon megáll. Kvart hangterjedelemben mi és ti között ereszke-
