Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - JOÓB ÁRPÁD: Énekeskönyvünk magyar dallamairól

Szerzők által írt műdalok 66, 71, 88, 106, 127, 261, 398, 401, 408, 415, 430, 432, 464, 472, 516, 527, 536, 542, 569, 573, 577, 578, 581 A fenti rendszerezés során szükségessé vált egy Bizonytalan meghatározások csoport meg­nyitása is. Ezeknél a dallamoknál ugyanis a jelzések nem adnak biztos tájékoztatást sem a melódiák eredetére, sem forrásaira. A Csángó népi dallam (129.) pontatlan és félreért­hető. A dallam gyökereire ugyanis a XVI. sz.-i forrásokban is rátalálhatunk. Népi válto­zatait Erdély szerte éneklik. A Régi magyar dallam meghatározás a keletkezés idejére néz­ve aligha értelmezhető (175., 372.). A Magyar népi dallam jelzés is pontatlan, mert köz­ismert annak latin gyökere: Ascendit Christus hodie... (235.). Egy magyar énekeskönyv­ben talán több információ kellene egy dallamról, mint az, hogy magyar dallam, bár van, ahol ez is bizonytalan (379., 437., 511.). A század megjelölése pedig elég felületesen tá­jékoztat. A dallamok jelzései alapján történő ilyen kiválasztás talán közelít a magyar ze­nei anyag felé, de biztonsággal nem tárja azt fel. Ezek a jelzések ugyanis helyenként pon­tatlanok, másrészt a dallamok más-más jellemzőjére utalnak, nem egységesek. Énekeskönyvünk 19 dallama felett áll a jelzés: népdal, magyar népdal, vagy históriás ének. (Érthetetlen egyébként a népdal és a magyar népdal megkülönböztetés.) Az 539-es ének dallama az eligazító jelzés szerint népdal. Valóban megtalálhatjuk változatait a Magyar Népzene Tára III/B. Lakodalom kötetében (Bp. 1956.) a 104-106. dallamokban. Az itt la­kodalmi tus-ként jelzett énekek azonban a XVIII - XIX. sz. fordulóján népszerű műdal folklorizálódott változatai. A vidám bordal első lejegyzését Kerengő tus címmel Pálóczi Horváth Ádám, Ötödfélszáz énekek c. gyűjteményében találjuk meg 34l-es sorszámmal. (Bp. 1953.) így ez a dallam aligha tekinthető népdalnak, és énekeskönyvünkben való ké­sőbbi megjelenését is meg kellene gondolni. Ez a po-hár búj-dos-sék, Él-jen a ba - rát - ság! Kéz-rül - kéz- re a-das-sék, Él-jen a ba - rát - ság! Él - jen, él-jen, él-jen az Él-jen, él-jen, él-jen az Él -jen a ba • rát - ság! Amint erre már Ferenczi Ilona tanulmánya is rávilágított (Lelkipásztor, 1993. 3. 111. 1.), énekeskönyvünk három históriás éneke közül egy (47.) meghatározása helytelen. Szép régi dallamunk nem históriás ének. A név alatt ugyanis melodikai és ritmikai

Next

/
Oldalképek
Tartalom