Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - DÖRÖMBÖZI JÁNOS: Mulandóság és maradandóság (Borzsák István: Dragma I-IV.)

"VJJJ ifjúsági csoportok egyaránt megadják a közösséget, a Szentlélek munkájához olyannyira szükséges táptalajt. „Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én is ott leszek köztük" - mondta Jézus, ismervén az emberi lelket, s a közösség személyiségformáló erejét. Ott van ő az egyes ember mellett is, mutatja ezt Dizseri Eszter némelyik válaszadója is, mégis úgy tűnik, az egyházi és a szoros családi közösségekhez tartozó gyerekek válaszai éretMulandóság és maradandóság „Érdemes volt? Érdemes?" - tépelődik, töpreng, mereng a válogatott tanulmányai második kötetének a Paenultima linea rerum talányos címet viselő 1995. október 31-én írt zárósoraiban honi klasszika-filológiánk klasszikusa. E kételyek, megválaszolatlan kérdések a negyedik kötet köszöntő soraiban - 2000 januárjában - ismét felbukkannak. Vajon valamely életműből mi maradandó, és mi mulandó? A megélt közel kilenc évtized, ebből a tudományos munkálkodásnak szentelt több mint 6 évtized értelmére, eredményére az alkotón kívül kinek van joga rákérdezni? Magának az ezt megélő embernek. Érzi és tudja ezt Eduard Norden magyar tanítványa, hiszen emlékeztet mesterére, aki a klasszika-filológia legnagyobbjainak, a Nobel-díjas Mommsennek vagy a jeles WilamowitzMoellendorffhak ötven százalékos maradandóságot jósolt. Vajon akkor hány százalék jut Nordennek vagy a tanítvány tanítványának, Monor szülöttének? A több mint nyolc és fél évtizedet dolgos hétköznapok, szorgos ünnepnapok, megvalósult és megvalósulatlan álmok töltik ki. A Pázmány Péter Tudománytebbek, mélyebb átélésről tanúskodóbbak, még akkor is, ha a válaszoló esetleg évekkel fiatalabb a nála gyermetegebb idősebbeknél, akik mögött talán csak egy-egy nagymama, nagynéni áll. A kötet tanulsága: nem elég az imádságot magyarázni, tanítani, hanem az imádkozót el is kell vezetni tanítvány társai közé. Harmat-Kálvin Kiadó, Bp. 2000. 196 old. 850 Ft. Bozóky Éva egyetem Eötvös Collegium tagjaként való elvégzése, egyetemi tanári kinevezések az ELTE-re és a KLTE-re, latin tanszékvezetői megbízások e helyeken, magas ívű tudományos karrier, díszdoktori címek: Debrecen, Heidelberg, ELTE, Széchenyi- és Herder-díj, három tudományos akadémia (MTA, Göttingen, Róma) tagja kitüntető elismerések, külföldi meghívások és megbízatások (latin klasszikusok kritikai kiadásai, ókortudományi tanulmányok és nemzetközi lexikonok szócikkeinek idegen nyelven történő elkészítése) azt sugallják, hogy töretlen, sikeres karrier és életút adatott meg a görög-latin kultúra kutatójának. Természetesen az 1914 szentestéjén született Borzsák István sem vonhatta ki magát a szenvedésekkel szegélyezett közös és egyéni emberi sorsból. A magyar közösség tagjaként átélte a népünkre a 20. században rámért szenvedéseket: az I. és II. világháborút, a szovjet hadifogságot, az oktatói és tudományos munkától kényszerelvonta időszakokat, a szovjet megszállók és helytartóik okozta hátrányokat. Borzsák professzor úr „visszapil-