Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - SZIGETHI AGNES: Az Emmausi vacsora

világításnak, a valóság illúzióját adó, egyben szimbolikus jelentéssel is felruházott fénynek, a fény és árnyék drámai párbeszédének. Mindkét mester művészi hatása rendkívül nagy volt, a bolognaiak eszményített, „klasszikusnak" mondott irányzatának, és a többnyire „naturalistának" nevezett, Caravaggionak is. Utóbbi fény-árnyék hatásainak drámaisága, népies szereplői számos követőre találtak nemcsak az itáliai, hanem az Itáliába látogató északi, holland, flamand, német, francia mesterek körében is. Ugyanis az 1600-as években Itália példátlan méretű művészvándorlás színhelye volt. Az Európa távoli tájairól elindult festőket és szobrászokat elsősorban Róma vonzotta az antik művészet egyre nagyobb számban megismert műveivel, és a reneszánsz legnagyobbjainak, Raffaellonak és Michelangelónak alkotásaival. Többnyire Velencén keresztül érkeztek, majd a Medici hercegek székvárosán, Firenzén keresztül érték el végcéljukat, Rómát, de sokan továbbhaladva eljutottak Nápolyig, amely akkor a spanyol uralom alatti Dél-Itália, a nápolyi alkirályság fővárosa volt, sőt tovább, mint az Emmausi vacsora feltételezett mestere, egészen Szicíliáig. A Caravaggio hatása alatt dolgozó festők utolsó hullámához tartozó, korábban Matthias Stomerként emlegetett festőről, ahogy ez gyakori, szinte általános jelenség a caravaggeszk mesterek esetében, nagyon kevés adat ismert. Nem tudni, mikor és hol született, s azt sem, hogy mikor és hol halt meg. Elsőként egy római adat tesz róla említést. A San Nicola in Arcione plébánia anyakönyvében találkozunk 1630ban (majd 1631-32-ben is) „Signor Mattheo Stom flamingó pittore"-val, aki 30 éves és a Strada dell'Ormo lakója.

8 Ebből feltételezhető, hogy 1600 körül született. A következő adat, a messinai Ruffo gyűjtemény - a korszak híres, hatalmas magángyűjteménye - 1648 körül készült leltárának bejegyzése szerint Honthorst tanítványa volt. Erre a leltár készítője - jó megfigyeléssel - a képek stílusából következtetett. A későbbi, már a 17. század végéről és a 18. századból fennmaradt adatok műveire vonatkoznak, és közvetetten utalnak arra, hogy Rómából Nápolyba, majd innen Szicíliába távozott; hogy pontosan mikor, azt csak találgatni lehet. Az 1652-ben festett, Bergamo melletti, Chiudono templomában lévő Mária mennybevitelét ábrázoló oltárképe alapján feltételezik, hogy élete végén talán visszatért északra. Mindössze négy jelzett képe ismert: a Tóbiás az angyallal (Hága, Bredius Múzeum), egy Emmausi vacsora (magángyűjtemény), az egykori messinai kapucinus-templom Szent Cecília mártíriumát ábrázoló oltárképe, amely elpusztult az 1908-as földrengés során, és a Palermo melletti Caccamo Agostonrendi templomának oltárképe, egyetlen datált műve 1641ből, amelyet 1971-ben elloptak, de 1973-ban megkerült.

9 Jelzéseiben a Stomus - latinos - vagy több esetben a Stom formát használta, helyesebb tehát a továbbiakban a mestert így nevezni. E bőségesnek nem nevezhető adatok ellenére mára már a 200 képet is meghaladja ismert életműve, amelyeknek túlnyomó többsége stílusa alapján, a stíluskritikával volt meghatározható. Ezt nemcsak rendkívül egyéni, könnyen felismerhető stílusa tette lehetővé, hanem az a tulajdonsága is, hogy pályája két ismert évtizede során stílusa nem változott alapvetően és gyakran ismételte önmagát. Munkásságának legjobb ismerőjét, Benedict Nicolsont ez a sajátossága arra a megállapításra vezette, hogy egy gyűjteményes Stom-kiállítás katasztrofális hatású lenne.

10 Nem is volt pél-