Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

Csak az élénkítheti meg ismét Európa szívverését, ha eltökéljük, hogy a földrész népeiből egyetlen nagy nemzetet hozunk létre. És akkor visszatér Európa önbizalma, és késedelem nélkül sokat és nagy fegyelmet követel majd magától. A helyzet sokkal veszélyesebb, mint amilyennek általában ítélik. Telnek az évek, s fennáll a veszély, hogy az európaiak hozzászoknak a jelenlegi erőtlen élethez, megszokják, hogy se másnak, se önmaguknak nem parancsolnak. így pedig apránként semmivé lesz minden magasabb rendű erény és képesség. Most valóban rázúdulhat Európára a fékezhetetlen, diadalmas kommunizmus. A polgár nem gyáva. Mindenki tudja, hogy Oroszországban csak azért győzhetett a bolsevizmus, mert nem volt polgársága. A fasizmus, ez a petit bourgeois (kispolgári) mozgalom sokkal erőszakosabbnak bizonyult, mint az összes munkásmozgalom együttvéve. Az európai ember nem látja, hogy a kommunista berendezkedésben növekednék az emberi boldogság, mindazonáltal nagyon is lehetségesnek tartom, hogy az elkövetkezendő években lelkes fogadtatásban részesíti Európa a bolsevizmust. Bármit tartalmaz is a bolsevizmus, kétségtelenül egy hatalmas emberi vállalkozásra tett kísérlet. Képzeljük el, hogy a szovjet kormány herkulesi erővel szervezett „ötéves terve" eléri célkitűzéseit, és nemcsak helyreáll a hatalmas orosz gazdaság, hanem nagyszerű fejlődésnek is indul. E csodás vállalkozás ragyogó jellege tüzes, új csillagzatként tündököl majd a földrész egén. És ha Európa eközben a mai méltatlan, vegetatív életét folytatja, akkor hogyan tudná elkerülni eme nagyszerű vállalkozás fertőző hatását? Ha találnak az európaiak valamit, ami értelmet ad életüknek, és megmenekíti őket létük ürességétől, nem nehéz elképzelni, hogy visszanyelik a kommunizmus elleni érveiket, és ha nem is a tartalma miatt, de a benne lévő erkölcsi gesztus miatt, a vonzásába kerülnek. Úgy látom, hogy a nagy európai nemzetállam felépítése az egyetlen vállalkozás, amelyet szembe lehetne állítani az „ötéves terv" sikerével. Nagyon becstelen dolog volna, ha az antikommunizmus az ellenfél anyagi nehézségeibe vetné minden reménységét. Ebben az esetben a kommunizmus csődje egyetemes kudarcot jelentene: minden és mindenki, a mai ember kudarcát. - Nem volna tisztességesebb és hasznosabb, ha a Nyugat egy új morált, egy új élet-programot hirdető biztatást állítana szembe vele? Európa erkölcs nélkül maradt. Nem arról van szó, hogy a tömegember egy most születő erkölcs kedvéért lemond egy elavult morálról, hanem arról, hogy életét semmiféle erkölcsnek nem akarja alávetni. Életmódjának épp ez a lényege. Egy szót se higgyetek el, ha azt halljátok, hogy a fiatalok „új erkölcsöt" emlegetnek! Amikor „új" erkölcsről beszélnek, valójában egy újabb erkölcstelenséget követnek el, s a legkényelmesebb fortéllyal végzik a porhintést. Gyermetegek volnánk, ha szemére vetnénk a mai embernek, hogy nincs erkölcse. Egyáltalán nem venné zokon, sőt hízelgőnek találná a vádat. Az erkölcstelenség mára már kelendő bóvli lett, s bárki hivalkodhat vele. Ha most figyelmen kívül hagyjuk a múlt folytatását jelentő csoportokat, a mai kor képviselői közt egyetlenegy sem akad, akinek az életfelfogása ne abból állna, hogy neki mindenhez joga van, de nincs semmiféle kötelessége. Lényegtelen, hogy reakciósnak vagy forradalmárnak tünteti-e fel magát.