Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

Egyetlenegy abszolút dekadencia létezik: a vitalitás fogyatkozása, az pedig csak akkor következik be, amikor érzik is az emberek a fogyatkozást. Korunk embere mindenen uralkodik, de nem ura önmagának. Innen ered a mai lélekben fészkelő különös kettősség: a fölényesség és a bizonytalanság kettőssége. A haladásban töretlenül hívő XIX. században már sok minden lehetetlenségnek tűnt. Ma, amikor minden lehetségesnek látszik, azt gyanítjuk, hogy még a legroszszabb is megeshet: a visszafejlődés, a barbárság, a dekadencia. A haladó liberalizmus és a Marx-féle szocializmus egyaránt azt feltételezi, hogy megálmodott, ideális jövőképük elkerülhetetlenül, mintegy csillagászati szükségszerűséggel meg fog valósulni. Minthogy ez az elképzelés megvédte őket saját tudatukkal szemben, eleresztették a történelem kormányrúdját, lankadt az éberségük, s ezzel odalett az ügyességük, a hatékonyságuk is. Kicsúszott az élet a kezük közül, s ma szabadon, ismeretlen irányba halad. A közhatalom a sürgető jelennel s nem a megtervezendő jövővel érvel. Ezért aztán minden tevékenysége arra szorítkozik, hogy óráról órára elkerülje a konfliktusokat. Nem oldja meg, csak egy időre elodázza őket, amihez minden lehetséges eszközt felhasznál, még azon az áron is, hogy emiatt még több és nagyobb össztűznek néz hamarosan elébe. A tömegre az a jellemző, hogy céltalanul él s ide-oda sodródik. Ezért nem épít semmit, noha lehetőségei hatalmasak, akárcsak az ereje. Az európai történelem kezdetétől, tehát a VI. századtól egészen 1800-ig - vagyis teljes tizenkét évszázad alatt - Európa lakossága nem érte el a 180 milliót. De aztán 1800 és 1914 között - tehát alig több, mint száz év alatt - Európa lakossága 180 millióról felszökik 460 millióra! Ez az adat önmagában is elég, hogy megértsük a tömeg uralmát. A XIX. században Európa sokkal nagyobb mértékben gyarapodott, mint Amerika. Amerika Európa feleslegéből alakult ki. Oly gyors iramban kerültek be nagy-nagy tömegek a történelembe, hogy nem lehetett könnyen átitatni őket a hagyományos kultúrával. Mi mást tehettek az iskolák, mint hogy megtanították a tömegeknek a modern technika eljárásait, nevelni azonban már nem tudták őket. Ezért aztán a tömegek hallani sem akarnak a szellemről, s az új nemzedékek úgy készülnek birtokba venni a világot, mintha a világ előzmények nélküli, régi gondok-bajok nélküli földi paradicsom volna. A XIX. századé a dicsőség és a felelősség is, hogy a történelem színpadára szabadította a nagy embertömegeket. Túllépve minden lehetséges álokoskodáson, ahhoz a tapasztalathoz jutunk el, hogy ha az emberi magot két elvvel - a liberális demokrácia és a technika elvével tápláljuk, akkor egyetlen évszázad alatt Európa népessége megháromszorozódik. A XIX. század egy olyan emberfajtát hozott világra - a lázadó tömegembert -, aki közvetlen veszélynek teszi ki azokat az elveket, amelyeknek a létét köszönheti. Ha végleg övé lesz a döntés joga, harminc év sem telik bele, s földrészünk visszahanyatlik a barbárságba. A tömegek lázadása pontosan megegyezik azzal, amit Rathenau „a barbárok vertikális hódításának" nevezett. Egyszerű a priori okfejtéssel bármely éleslátó elme előre láthatta 1820-ban, 1850ben, 1880-ban, hogy mára milyen súlyos történelmi helyzet áll elő. Hegel: „A tömegek