Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - HORVÁTH PAL: A felvilágosodás és a romantika határán (Az alig ismert J. G. Hamann)

arról, hogy az európai szellemi életben egy új, posztmodern intellektuális paradigma körvonalai kezdenek kibontakozni, aligha kétséges, hogy a modernség kortárs kritikájának számbavétele, Hamann és a hozzá hasonló szerzők újraolvasása nagyon is időszerű. De az ismételt, vagy talán soha kérdésessé sem vált időszerűség mellett Kocziszky Éva szerzői szándékai között más motívumok is fellelhetők. Mindenképpen ilyen az általa is említett adósságtörlesztés: valóban méltatlan, hogy a magyar szellemi életben Hamann alakja továbbra is lényegében ismeretlen maradjon. Meg azután, harmadikként számolnunk kell azzal is, hogy ma, a hermeneutikai kutatások ismételt megélénkülése, a vallásbölcselet kérdései iránti érdeklődés növekedése idején Hamann olyan előkép lehet, akinek életművét faggatva e monográfia szerzője saját szakmai meggyőződése érvelő kifejtésére is alkalmas lehetőséget találhat. Kocziszky Éva kitűnő könyvében mindhárom szempontot teljesülni látjuk. A Hamann-monográfia először is a művek és a szakirodalom alapján teljes körű bevezetés „Észak mágusának" világába. Ám alkalmas arra is, hogy lássuk: a racionalizmus, mint tudományos paradigma viták és ellenvélemények között aratott diadalt két évszázada és nem csupán érvei, de bírálóinak ellenvéleménye is igazolást nyert azóta. Végül amit Kocziszky írt, valóban olyan „egyéni olvasat", amely nem pusztán Hamannról és koráról, de a mai magyar szellemi élet néhány érdekes törekvéséről is számot ad. A kötet bevezető részében Hamann életének és szellemi környezetének bemutatását találjuk, amelyet a szerző hét „töredék", hét hamanni gondolatszilánk esszéisztikus bemutatásával tesz hitelessé. Az ezután következő rész tárgya a Hamann által kidolgozott gondolati építmény számbavétele. Ezek sorában az első téma annak a „szókratészi" gondolkodásmódnak a taglalása, amely Hamann egész írói munkásságának intellektuális kereteit kijelöli. Mintegy természetesen következnek erre azok a fejezetek, amelyek a német gondolkodó nyelvelméletének, esztétikai világának és fordítás-koncepciójának területére vezeti az olvasót, de megismerkedhetünk Hamann hermeneutikai és antropológiai nézeteinek rendszerével is. A kötet harmadik részében két nagy párbeszéd elemzését találjuk, amelyek talán a legfontosabbak nem pusztán Hamann gondolkodásának, de a korabeli német szellemi életnek a históriájában is. Az egyik, a Hamann-Lavater viszonyt vizsgáló nem pusztán Hamann személyiségének és gondolkodói fejlődésének világába vezet el, de segít megérteni azoknak az évtizedeknek a légkörét is, amikor a főszereplők mellett Goethe, Jacobi, Herder vagy Kant hozta lázba a könyvkereskedések és szalonok közönségét. A második esettanulmány tárgya M. Mendelssohn és Hamann vitája: a zsidóság emancipációja és asszimilációja a tárgy, a háttérben azonban a hit és a vallás, az identitás és a tolerancia alapkérdései is megfogalmazódnak. A rövidre fogott utolsó rész - „Alternatív gondolkodástörténet" - Kocziszky rövid elmélkedése a Hamann-kutatás történetéről és arról, amit a szerző könyvében meggyőzően igazol: régi korok beszéde nem pusztán arra való, hogy megőrizzük, hanem arra is, hogy szakadatlanul értelmezzük és újraértelmezzük azokat a formákat, amelyek között a szó él és tovább él kultúránkban.