Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FONT ZSUZSANNA: Zinzendorf és a herrnhutiak

munkatársai pedig a következő évtizedekben az amerikai néger rabszolgáktól a távolkeleti szigetvilágig, Dél-Afrikáig bejárták a világot, keresztény közösségeket, missziós telepeket hozva létre. A kortárs missziós elképzelésektől (jezsuiták, pietisták) Zinzendorfé lényegesen különbözött. Elvei szerint a pogányokat nem egy-egy „szektára", vagyis konfesszióra kell megtéríteni, hanem a kereszténységre, az Üdvözítő hitét kell terjeszteni. A térítő módszereket a mértéktartás és megértés jellemezte. Szellemes hasonlattal fogalmazta ezt meg egyik beszédében: „Úgy teszünk, mint az udvari emberek, ha egy nagy úr szobájába akarnak jutni, lemondunk a kopogtatásról, helyette kapirgálunk, hogy akik az ajtó közelében állnak, hallhassák és kinyissák, ha akarják, ám akik nem akarják meghallani, figyelmen kívül hagyhassák." A herrnhuti missziót olyan térítő tevékenységnek tekinti a történettudomány, amely az összes hasonló közül leginkább képes volt a helyi és nemzeti sajátosságokat figyelembe venni, sőt segíteni, ugyanis ellentétben a többiekkel, igen ritkán állt kolonializációs célok szolgálatába, az államhatalom támogatásától függetlenül igyekezett működni. Zinzendorf személyes meggyőződése, philadelphikus eszményei, ill. a spontánul szerveződő, néha védekezésre kényszerülő, ill. praktikus célokat megvalósítani kívánó közösség szükségképpen került esetenként ellentétbe egymással. Az eddigiekben is volt már szó a többé-kevésbé másképpen gondolkodó, sőt részben radikálisan újító elődök, vagy pl. az ősegyház eszménye iránti vonzalmáról. Laikus és néhány részletkérdésben néha változó teológiai koncepciójáról eltérő megítéléseket is ismerünk. Vannak, akik a lutheri örökséghez való viszonyára teszik a hangsúlyt: határozott eltérés vagy teljes hűség egymást kizáró álláspontjával találkozhatunk.

7 Mint szervező roppant felelősséget érzett és igen egyértelműen fogalmazott. „Ha a Confessio minden példánya megsemmisülne, a közösség bármely tagjának szívéből helyreállítható lenne." Az ágostai hitvallás melletti demonstratív kiállás csak egyik eleme személyes hitének. Őskeresztény eszményei, és a létező kereszténység történeti felfogása ahhoz a belátáshoz vezetett, hogy a különböző felekezetekben Isten nevelő bölcsességének különböző megnyilvánulási formáit lássa, a láthatatlan egyház látható formáit. A herrnhuti közösség ennek megnyilvánulása; tolerancia-felfogása is erről az alapról magyarázható. Egyes dogmatörténeti összefoglalások azonban krisztológiáját mégis a protestáns felfogástól elhajlónak értékelik.

8 Az egyház egységének alapja Krisztus. A Krisztus-centrikusság néha radikálisan is megfogalmazódik nála, gyakran még a szentháromságról szóló spekulációk rovására is. Krisztus áll mindenek középpontjában, a teremtéstől a megváltásig és a világ végéig tartó működésében, az Atya és a Szentlélek csak résztvevők. így szerinte akár létre lehetne hozni olyan alapiratot, mely csak róla, Jézusról szólna. Apokaliptikus történetfelfogása is következik Krisztus-centrikusságából; a Philadelphia gyülekezet mindkét értelemben értendő, mint a testvéri szeretet mintája, de a végítélet előtti gyülekezet értelemben is. A missziós gondolat, a pogányok utolsó időbeli megtérése ebből a gondolatkörből eredeztethető. A Krisztus-középpontú teológia és a barokk által felkarolt jegyesmisztika nemcsak Zinzendorf egyéni vallásosságának volt meghatározó eleme, hanem a herrnhuti közösség vallási életének, szertartásainak is alapgondolata lett.