Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

NAGY ZOLTÁN: Nagycsütörtök asztalánál

reggel cipósan keltél, estig véremmé lettél. Szegény társa te, kés mártódott beléd, Betlehem követe, letérdelek eléd. Láttam földbe vetésed, napra növekedésed, magasba szökésed, halálba töretésed. Leveleden gyors esőt, jeget, ostorral verőt, kutyasekívánta szelet, göröngyre elfektetőt. Fölálltái, büszke fiú, ropogott derekad, zöld fejed fölemelted, nem hagytad el magad. Remény zöldje, lobogtál, mi minden voltál: világító napunk, vezérlő csillagunk. Nemesi címerünk, országunk, fegyverünk, ha te voltál velünk, pokol se bírt velünk. Mert fülünkbe suhogtál, szívünk ereje voltál, hogy barmok ne legyünk, hogy emberek legyünk. Hirdetted, te kemény: élni még van remény, ha Isten malma őröl, nekünk őröl.