Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - DÖRÖMBÖZI JÁNOS: Mulandóság és maradandóság (Borzsák István: Dragma I-IV.)

nyozása jelentős segítséget nyújthat tanároknak, irodalmároknak, egyetemi és főiskolai hallgatóknak a görög-római múlt feltárásában, megértésében és annak az európai és a magyar művelődésben való továbbélésének megismerésében. Korunk kulcsszavai az értékvesztés, az értékkeresés és az értékmegőrzés. E tanulmányok mindegyike az utóbbira helyezi a hangsúlyt, magas szintű tudományos oknyomozása az évezredek előtti hellén és római elemek, eszméknek, erkölcsöknek. Bemutatása a példaértékű morális tetteknek és elveknek. A Dragma négy kötete játék az emberiség „normális gyermekkorával", játék az irodalom halhatatlanjainak hatásával, játék a görög, a latin és nem utolsósorban a magyar nyelvvel. Játék a nagy tudású szerzőtől, de kemény próbatétel a klaszszikus kultúrától egyre inkább eltávolodó mai olvasótól. Hallatlanul gazdag tárgyi ismeret, a tényanyag bősége jellemzi ezen írásokat. Módszertani útmutatóként is szolgálhat korunk és a jövendő tudósai számára. Megnyugvást ad a műveltségre és a humánumra fogékony mindenkori olvasó részére. Az életmű középpontjában az I. századi római történetíró, a sine ira et studio író Tacitus áll. Borzsák István Tacitus műveinek fordítója (1. Tacitus összes Művei. I—II., Bp., 1980), értő tolmácsolója. Pax Tacitea, Tacitus Germanicus portréja, A tacitizmus kérdéséhez, Forgách Ferenc és Tacitus, Kemény Zsigmond és Tacitus?, Tacitus sírfelirata, Tacitus - az ékes szavú Cicero-tanítvány stb. sorjáznak a Dragma köteteiben a „hallgatag" hagyatékának szemelgetései. Livius, a történetíró, Cicero, a politikus és bölcselő, a világhódító, „világbíró" Nagy Sándor és öröksége, a perzsa „nagykirály "eszme, Horatius, Ovidius, Vergilius, a latin irodalom halhatatlanjai kerülnek bemutatásra e kötetekben. Igen figyelemreméltó, hogy a görög-római eszmék magyarországi jelenléte, a nagy alkotók hazai hatása sehol sem kerüli el a szerző figyelmét. Például Mátyás király, Zrínyi, Berzsenyi, Kazinczy, Batsányi, Madách, Jókai Mór (regényhőseinek is: pl. Garamvölgyi Ádám Tacitust olvasgat a méhesében) latinos műveltsége kerül több helyütt ismertetésre. Nagyon megkapó, ahogyan a hajdani mentorokról, a pályatársakról, az oktató-nevelő intézményekről szóló sorokat olvassuk. A református gimnázium („a Lónyay"), az Eötvös Collegium (amelynek ma a hajdani „gólya", Borzsák István a kurátora) „kitörölhetetlen bélyege", Nyusztay Antal, Gombocz Zoltán, Kerényi Károly, Alföldi András, Huszti József, Szemerényi Oszvald, Györkösy Alajos „emlékezete" és más tudós kollégák köszöntése is helyet kapott e kötetekben. Róma, az Urbs Aeterna (örök Város) ránk hagyományozott műveltséget és művészetet, tudományt és jogot, nyelvet - és mindenekfelett - erkölcsiséget. A hazaés családszeretet volt minden római polgár jellemzője. A Dragma alkotója ezen erényeket nem hivalkodóan ábrázolja. Nincsenek - több mint fél évszázad magyar politikai változásait figyelve ez elismerésre méltó - a különböző korszakokban keletkezett írásokban a mindenkori politikai kurzusoknak, elvárásoknak megfelelő utalások. Jelen van viszont a többször elemzett római erénygyűjtemény: religio, pietas, disciplina, dignitas, gravitas, constantia, dementia, virtus és iustitia. A szerző jellemzője is a severitas; a mindenkor, mindenkitől elvárt „professzor úr" megszólítás azonban nem kikövetelt, hanem sokszorosan megérdemelt. A szigorú professzor, a rendületien kutató-e sorok írója sokszor tapasztalta -