Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - YASAR KEMAL elbeszélése

Keményen betapasztottam a száját. Az asszony elképedt. - Valamit mondani akart a gyerek? - Összehord hetet-havat... Olyan dühösen mondtam, hogy az asszony bement a szobájába. Utánanéztem. Jól láttam a karcsú derekát. Odasúgtam Durmus Alinak: - Szép volt ez a nő. Meg jó is. A szobából az asszony nevetése hallatszott. Megbántódtam: - Szépnek ugyan szép, de azért piszok egy fehérnép. Ha nem lenne piszok, mit keresne a hotelban? Többet nem szóltunk. Ha nem ázott volna el az ágynemű, ha nem lettünk volna elkeseredve, ki tudja, miket pletykáltunk, fantáziáltunk volna. Azt hiszem, elaludtunk. Három-négy óra tájban ajtónyikorgásra ébredek. Látom, hogy az asszony hálóingben lemegy a lépcsőn. Hamarosan visszajön, megint megáll előttem. Mindene gyűrött, zilált, a melle csupaszon buggyan elő. A szemében ingerültség, meg az alvás mámora. Csak néz, néz. Engem bámul - én pedig igyekszem összehúzódni. Dühösen behunyom a szememet, kis ideig úgy maradok. Aztán megint ránézek: mozdulatlanul áll. - Mit bámul ránk? Az ilyen piszkos disznók persze mindig így bámulnak. Ha nem alszunk is, mi köze hozzá? Miért üti bele az orrát? Mindjárt állon vágom - villant át rajtam. Az asszony megszólalt: - Kaphatok egy gyufát? Előkotortam, adtam. Kihozta a cigarettáját, rágyújtott. Engem is megkínált. Szívesen elszívtam volna egyet. - A maga cigarettája nem kell - böktem oda. Kedves, de azért idegesítő mosoly jelent meg az arcán. - Ugyan miért, ifiúr? - Nem vagyok ifiúr. Nem kell. Már az előbb is mondtam, hogy nem kell. - Tényleg - mondta -, miért is nem feküsznek le? Látom, a holmijuk szét van terítve. Dadogtam: - Mi... mi az? Mi baja? - Nézze, a barátja talán el is aludt. Akkor miért nem feküsznek le? - Nem alszunk, nem tudunk aludni. Nem bírunk elaludni. - De hát miért? Mindjárt odanyúl a pokróchoz, észreveszi, hogy csuromvíz - riadoztam. Elborult az agyam, felüvöltöttem: - Mert nem fekszünk le, mert nem akarunk lefeküdni! Az asszony összerezzent: