Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - Kamp Salamon: Bach-jubileum

S eközben eltűnik harag, vágyakozás és önhittség. A teológia után a zenének adom az első helyet. Ez Dávid és az összes próféták példáján könnyen belátható, akik min­den mondanivalójukat versekben és énekekben fejezték ki." E tömör megfogalmazás második felére külön is érdemes odafigyelnünk. Dávid zsoltárénekével űzi el Saul rossz szellemét. Luther maga is megtapasztalta, hogy a zene képes elűzni a bánatot. „A szomorúság szelleme a Sátán; következésképp elvi­selhetetlen számára az öröm; ezért a zenétől messze távol tartja magát." A zene ké­pes megfutamítani a Sátánt, ezért kerül Luther gondolkodásában közvetlenül a te­ológia mellé és ezért kap a zene és az evangélium hirdetésének egységes eszméje kö­zötti szoros összefüggés, különleges hangsúlyt. „Az Úrnak énekelni nem azt jelenti, hogy mindig vidámak legyünk és örüljünk, ellenkezőleg: Az 'új' ének a kereszt éneke, és ez azt jelenti, hogy a szomorúságok közepette, sőt a halálban az Isten, akit magasztalsz, mindig veled van." A zene „praedicatio sonora" hangzó, zengő igehirdetés, mely a bibliai szöveg tartalmát megeleveníti. Luthernek az Augustinusban gyökerező, zenére vonatkozó keresztyén tanítása és a Bach-korabeli ortodoxia volt az a szellemi tradíció, amely Bach szimbólumok­ban gazdag teocentrikus zenefelfogását és egész életét meghatározta. Leonhard Hutter Compendium locorum theologicorumából, mely tankönyvül szolgált az ohrdrufi latin iskolában, ismerte meg Bach az ortodox lutheri teológia alapvető téziseit, melyek az iskolai nevelésben és így Bach szellemi nagykorúvá vá­lásának folyamatában szoros egyensúlyt tartottak a klasszikus latin kultúrával. E képzési ideálban az élet értelmét az Isten szolgálata, a „laudatio Dei" és a „recre­atio cordis" adta, ahogyan azt a „Kurtzer Unterricht von den so genannten General Baß" (Az úgynevezett generálbasszusról szóló rövid tanítás) című írásban, melyet 1738-ban diktált tanítványai számára, így fogalmazza meg: „A generálbasszus a ze­ne legtökéletesebb alapja, amelyet mindkét kézzel játszanak, oly módon, hogy a bal kéz az előírt hangokat játssza, a jobb pedig konszonanciákat és disszonanciákat fog hozzá, úgy, hogy jól hangzó harmónia keletkezzék Isten dicsőségére és a lélek meg­felelő felvidítására, és mint minden zené­nek, úgy a generál­basszusnak is csak Is­ten dicsőítése és a lé­lek újjáteremtése le­het az indoka. Ha va­laki megfeledkezik erről, nem keletkezik valódi zene, de sátáni hangzavar és kornyi­kálás." Mindez Pál apostolnak a Kolossé­beliekhez írott levelé­nek harmadik fejezet, tizenhetedik^ versét idézi fel: „És min­dent, amit csak cse­lekszetek szóval vagy tettel, mindent az Űr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Florirento $aujf*imb £anM$* t et.$t>i>maé£ír$f, d 9íw Sírcljc,

Next

/
Oldalképek
Tartalom