Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Thesaurus ecclesiae - Kamp Salamon: Bach-jubileum

S eközben eltűnik harag, vágyakozás és önhittség. A teológia után a zenének adom az első helyet. Ez Dávid és az összes próféták példáján könnyen belátható, akik minden mondanivalójukat versekben és énekekben fejezték ki." E tömör megfogalmazás második felére külön is érdemes odafigyelnünk. Dávid zsoltárénekével űzi el Saul rossz szellemét. Luther maga is megtapasztalta, hogy a zene képes elűzni a bánatot. „A szomorúság szelleme a Sátán; következésképp elviselhetetlen számára az öröm; ezért a zenétől messze távol tartja magát." A zene képes megfutamítani a Sátánt, ezért kerül Luther gondolkodásában közvetlenül a teológia mellé és ezért kap a zene és az evangélium hirdetésének egységes eszméje közötti szoros összefüggés, különleges hangsúlyt. „Az Úrnak énekelni nem azt jelenti, hogy mindig vidámak legyünk és örüljünk, ellenkezőleg: Az 'új' ének a kereszt éneke, és ez azt jelenti, hogy a szomorúságok közepette, sőt a halálban az Isten, akit magasztalsz, mindig veled van." A zene „praedicatio sonora" hangzó, zengő igehirdetés, mely a bibliai szöveg tartalmát megeleveníti. Luthernek az Augustinusban gyökerező, zenére vonatkozó keresztyén tanítása és a Bach-korabeli ortodoxia volt az a szellemi tradíció, amely Bach szimbólumokban gazdag teocentrikus zenefelfogását és egész életét meghatározta. Leonhard Hutter Compendium locorum theologicorumából, mely tankönyvül szolgált az ohrdrufi latin iskolában, ismerte meg Bach az ortodox lutheri teológia alapvető téziseit, melyek az iskolai nevelésben és így Bach szellemi nagykorúvá válásának folyamatában szoros egyensúlyt tartottak a klasszikus latin kultúrával. E képzési ideálban az élet értelmét az Isten szolgálata, a „laudatio Dei" és a „recreatio cordis" adta, ahogyan azt a „Kurtzer Unterricht von den so genannten General Baß" (Az úgynevezett generálbasszusról szóló rövid tanítás) című írásban, melyet 1738-ban diktált tanítványai számára, így fogalmazza meg: „A generálbasszus a zene legtökéletesebb alapja, amelyet mindkét kézzel játszanak, oly módon, hogy a bal kéz az előírt hangokat játssza, a jobb pedig konszonanciákat és disszonanciákat fog hozzá, úgy, hogy jól hangzó harmónia keletkezzék Isten dicsőségére és a lélek megfelelő felvidítására, és mint minden zenének, úgy a generálbasszusnak is csak Isten dicsőítése és a lélek újjáteremtése lehet az indoka. Ha valaki megfeledkezik erről, nem keletkezik valódi zene, de sátáni hangzavar és kornyikálás." Mindez Pál apostolnak a Kolossébeliekhez írott levelének harmadik fejezet, tizenhetedik^ versét idézi fel: „És mindent, amit csak cselekszetek szóval vagy tettel, mindent az Űr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa." Florirento $aujf*imb £anM$* t et.$t>i>maé£ír$f, d 9íw Sírcljc,