Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Fabiny Tibor, ifj.: Beoltás (Áhítat)

2,12), és nyomában Kirkegaard. A félelem nem valami negatív dologtól való rettegés, hanem óvatosság és éberség: nehogy elveszítsük az Istennel való bensőséges kapcsolatot. Ha hit által állunk, akkor hit nélkül nem állunk! Az igazi hitnek része ez az istenfélelem. A kereszténység nem kibérelt páholy, nem társadalmi vagy anyagi biztonság, hanem valóban sokkal inkább egy kötéltánc. Ha belátom, hogy nem magamtól, hanem Isten kegyelméből kerültem fel a kötélre, csak akkor tudok fennmaradni! Nem magamban, hanem egyes egyedül csak őbenne kell bíznom. Akármilyen magasra jutottunk, Isten, hit, a gyökér nélkül a mélybe zuhanunk. Hitre jutni sem könnyű, hiszen le kell győzni önmagunkat. Van, amikor az üldözés vagy a félelem gátolja vagy apasztja a hitet. Ez történt nálunk, századunk második felében. Ám ma mintha egy ezekkel ellentétes erő kísértene. Ma mintha túl könnyű, divatos, sőt társadalmi előnyökkel járó dolog lenne kereszténynek lenni. Én félek attól a kereszténységtől, ahol a hitnek már nincsen tétje! Hitre tehát nem könnyű jutni, de abban megmaradni, megtartatni, megállni még nehezebb! Akkor tudunk megmaradni, ha megértjük, hogy nem a magunk urai vagyunk, hanem Isten tenyerén élünk. A hüvelyk és a kisujja között feszítette ki azt a kötelet, amelyen hitben járhatunk. Ha elfogadjuk, hogy a gyökér táplál minket, akkor a zsoltáros szavával, olyanok leszünk, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. (Zsoltár 1,1) A gyökérben, Krisztusban kell meggyökereznünk, mert akkor élünk, termünk gyümölcsöt és nem hervad el fánk lombja sem. A gyökérben akkor tudunk meggyükerezni, ha befogadjuk Isten beszédét, a magot, az ő igéjét, amivel táplál minket. 0 szórja ezt a magot, és azt akarja, hogy ne az útfélre essen, hanem a szívünkben eresszen gyökeret. Isten nemcsak a vadolajfát oltja a szelídbe, hanem fordítva is cselekszik: a romolhatatlan magot belénk, a romolhatóba ülteti. Jakab apostol írja: „Szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani a lelketeket." (Jakab 1,21) Összefoglalva: Pál apostol nemcsak a pogány keresztényekhez, hanem ma is mindnyájunkhoz szól. Először önismeretre és istenismeretre nevel, arra emlékeztet, hogy honnan jöttünk és kinek köszönhetjük privilegizált helyzetünket. Másodszor arra tanít, hogy ki az a gyökér, aki szüntelenül éltet és táplál minket. Harmadszor, a kígyó éleslátó értelmével és a galamb szelídségével figyelmeztet minket, hogy a hitben megmaradjunk, ki ne töressünk és le ne vágassunk. Adja Isten, hogy az O segítségével megmaradhassunk az életet tápláló gyökérben, hogy ne a rosszra való hajlam, a halál, hanem a jóra való hajlam, az élet kerekedjék felül mibennünk. Válasszuk az életet! Ámen! Imádkozzunk! Mennyei Édesatyánk! Köszönjük Teneked, hogy prófétáidon, apostolaidon keresztül több ezer év távlatából megszólítasz minket és beszélsz hozzánk. A látszólag korhoz kötött történetek és tanítások is a mi tanulságunkra írattak meg. Köszönjük, hogy a teremtett élővilágból, a természetből vett képek és hasonlatok révén mindig megérintesz minket. A Te hangodat hallva mi térdre borulunk, és jó, hogy emlékeztetsz arra, hogy kik vagyunk. Köszönjük, hogy azt is újra és újra emlékezetünkbe vésed, hogy Te kemény és kegyelmes Isten vagy.