Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Thesaurus ecclesiae - H.Kolba Judit: Evangélikus eredetű kegytárgyak
osztják négy mezőre, melyekben érdekes vésett bibliai jelenetek sorakoznak egymás felett, megfelelő bibliai idézetekkel. A füllel szemben, a legszélesebb sávban Krisztus szenvedését lutheri elgondolás szerint ábrázoló kép: a vérét ontó Üdvözítő misztikus szőlőprés közepén áll, két kezével a lábainál heverő sárkány torkát döfi át, amely mellett még egy csontváz is fekszik. Krisztus feje felett felirat: „Heb. 13.5.8. Jesus Christus gestern und heute und alle Ewigkeit" (Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké) 15 . Krisztus sebeiből sugárban ömlik a vér a mellette kétoldalt álló ó- és újszövetségi alakokra. Jobboldalán az ószövetségi személyek, némelyik mellett vésett nevek segítenek: Adam, Eva, Moises, Isaas, Aaron, David, Abraham és Noha (Noe), felettük mondatszalagon: „Zach. 9.V.11. Du lessest durchs Blut deines Bundess aus deine gefangene" (Szövetségemnek vére által megszabadítom a te foglyaidat). Krisztus baloldalán az újszövetséget jelző alakok mellé: Petrus, Paulus, Zöllner (a vámszedő), Schacher (kufár), Die grosse Sünderin (a bűnös asszony), és Johannes nevét vésték. Felettük mondatszalagon: „Heb.9.V.14. Wie viel mehr wird das Blut Christi unser gewissen reinigen von den Todten wercken." (Mennyivel inkább a Krisztusnak vére megtisztítja a lelkiismeretet a megholt cselekedetektől.) A jelenet alatt újabb szöveg: „Esa. 6.3.0.3. Ich trette die Kelter allein" (Egyedül préselem a sajtót). A kupa alsó felén, négyszögletes mezőben Selmecbánya kör alakú címere: Középen a várost jelképező torony, kétoldalán és alant, a városfal előtt bányászkalapács és ék, a bányászváros jelvényei. A címer körül felirat: ,~,Sche. Mn ItlI fLorent. Ita CULtI Inslgnía Christi sangVIne Io hlC perstent stent VaLLes ars LUtherI" (Selmecbányán virágoznak Krisztus tiszteletének insigniái, vajha fennmaradnának itt az ő vérében, s állanának szilárdan Luther oltára által.) A kronogrammként vésett felirat alapján tartjuk a kupát 1685-ben készült munkának. A fenti „főjelenet"-nek Szilágyi András találta meg a hiteles előképét: az 1641ben Nürnbergben nyomtatott „ Kurfürstenbibel" címlapjával azonos, melynek rézmetszetét Christian Richter rajza alapján Johann Dürr készítette. Természetesen ezen a Selmecbányái címer helyett a Biblia címoldala szerepel, Luther Márton nevével. Sajnos a többi metszett kép pontos előzményeit nem ismerjük, korabeli, a lutheránus körökben is ismert mintakönyvek, vagy Biblia ábrázolások közül választhatta ötvösünk a mintaképeket. A jobboldali mezőben egymás felett 3 jelenet van: legfelül Jákob létrája látszik, felette Isten így szól: „Gen.28.V.15. Und siehe ich bin mit dir und wil: dich beschützen, wo du hin zeuchst." (Es imé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menendesz). Az alatta levő kép magyarázata többféle lehet, talán Szent Jánost ábrázolja Patmosban. Legalul a feltámadt Krisztus és Luther képe, mindketten a köztük levő mózesi törvénytáblát fogják. Luther kezében kisebb könyv, az ő fordításában kiadott biblia: a kép a mózesi, krisztusi és a Luther által megreformált törvények összekapcsolására utal. Felettük „Die Augspurgische Confession" (Az ágostai hitvallás), lent „Der kleine kathekismus Lutheri" (Luther kis kátéja) feliratok egészítik ki a jelenetet. A kupatest másik oldalán újabb három egymás alatti kép: legfelül Szent János Jelenések könyvéből a Mennyei Jeruzsálem ábrázolása, angyalokkal, Isten bárányával. Alatta Illés a tüzes szekéren emelkedik a mennybe, mögötte városkép. Legalul pedig Szent István megkövezését azonosíthatjuk „St. Stephanus" felirattal: bár István már holtan fekszik a sírjában, a katonák mégis kövekkel dobálják. A kupa füle mellett ül. alatt Jób megpróbáltatását ábrázolja az ötvös, a kupa teljes magasságában. Jób reneszánsz palota udvarán áll, hosszú köntösben, díszes ruhában, ahol szolgák adják hírül, hogy fia meghalt, vagyona elpusztult. A felső sarokban Isten tekint rá, mellette héber felirat: „Ijob. C.1.V.21. Áz Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úrnak neve". Az egyik erkélyen felesége áll, aki kigúnyolta Is-