Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Az egyház veteményeskertje - Frenkl Róbert: A Fasor újraindítása
1952-ben a döntés, amely az egyezmény ellenére megfosztotta maradék iskoláitól az egyházat; és állami, politikai döntés született 1988 januárjában arról, hogy az evangélikus egyház újraindíthatja a Fasort. Természetesen az utóbbi döntésben is volt jelentős egyházi közreműködés, magam is eszközként szerepeltem, ezért is tartom lényegesnek az események lehetséges feltárását. Mind az iskolák elvételének technikája, mind a visszaadás sajátosan jellemzi a diktatúra működési mechanizmusát. 1952-ben osztályunk, az akkori IV/b volt az utolsó érettségiző osztály. Június utolsó napjait írtuk. Az előző két hónapban többször változott a helyzet. A ballagáskor és az írásbeli érettségi napjaiban még reménykedtünk, - ezt tükrözi ballagáskor mondott beszédem is - 4 , de mire a mi szóbelinkre került a sor, már véglegessé vált a döntés. Megszületett az indoklás: az egyház, nem lévén anyagi ereje az iskolák fenntartásához, lemond róluk. Valóban nem volt anyagi erő, hiszen ekkorra már megfosztották vagyonától az egyházat, de még többről volt szó. A tantestület zárt ülésén, ahol a püspök, Dezséry László beszámolt a helyzetről, azt mondta, ha a hívekhez fordulhatnának, lenne talán pénz, de hát azt nem tehetik. És akkor már a külföldi hívek eszébe sem juthattak. De itthon sem lett volna elképzelhető egy adakozási kampány a Fasor megmentéséért 1952-ben, a diktatúra talán legsötétebb évében. Hogy mennyire esetlegesek voltak sok esetben a diktatúra döntései, nem volt mögöttük stratégia, mutatja, hogy több mint egy évig nem dőlt el, mi lesz a fasori épület sorsa. A gimnázium megszűnte után már csak a Sopronból felköltöztetett Evangélikus Teológiai Akadémia működött egyházi intézményként a mindig egyházi tulajdonban volt és maradt épületben. 1953. október 6-án született meg a Jegyzőkönyv (MM irattár 199/16/53), mely rögzítette az Evangélikus Teológiai Akadémia és a Pedagógus Továbbképző Intézet cseréjét. 1 A tizennyolc részletkérdést tartalmazó megállapodás pontjainak többsége technikai jellegű volt, két olyan tétel is bekerült azonban, melyek évtizedek után nagy jelentőséggel bírtak. „- A Gorkij fasor 17. sz. épület a pesti Evangélikus Egyházközösség tulajdonában marad és a Pedagógus Továbbképző Intézet veszi használatba, érte bért nem fizet. - A pesti Evangélikus Egyházközösség műszaki leltár mellett adja át használatra az épületet és műszaki leltár mellett ugyanilyen állapotban kapja vissza, a használat megszűnte után." Pikantéria, hogy később az Evangélikus Teológiai akadémiát a Lendvay utcából is kitették, és éppen az Állami Egyházügyi Hivatal költözött az épületbe. További jellemző adalék, hogy a jegyzőkönyvben következetesen kis p betűvel írták a tulajdonnevet. Helyesen Pesti Evangélikus Egyházközség. Érettségink után osztályfőnökünk, dr. Lévius Ernő magához hívott és a következőket mondta: „A ti felelősségetek, mint utolsó érettségiző osztályé a legnagyobb. Nektek kell nemcsak megőrizni szívetekben az iskolát, hanem ha egyszer újra lehetőség nyílik a folytatásra, élni ezzel, biztosítva a folyamatosságot, átadva a stafétabotot a következő nemzedéknek. A ti felelősségetek, megbízatásotok, hogy legyen egyszer újra Fasor..." Bár természetesen a korábban érettségizett öreg diákok mindvégig, különösen az 1984-es legális szerveződést - Fasori Öreg Diákok Baráti Köre a VII. ker. Népfront égisze alatt - követően készen álltak tenni az iskoláért, a mi évente találkozó nemzedékünk jelentette a folyamatosságot. így lehetett az 1999. szeptember 2-i évnyitó egyik emlékezetes mozzanata, amikor jelentettem osztályfőnökömnek, hogy a megbízást teljesítettük.
