Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - Csepregi András: Száz éves A keresztyénség lényege
zetesség ideáljai és története 1911-ben 8 , végül pedig a Dogmatörténet 1998-ban 9 . A Dogmatörténethez írt kiadói előszó egyetlen méltató tanulmányra hívja fel a figyelmet, amely 1926-ban látott napvilágot 10 . Én magam magyar szerző későbbi Harnack-tanulmányával nem találkoztam, lehetséges tehát, hogy több, mint hetven éven át a Zahrntéhoz hasonló szekunder jellegű - ha nem is feltétlenül elítélő megjegyzéseken kívül magyarul Harnackról komolyan szó nem esett. (Ha az Olvasó másképp tudja, köszönettel veszem a helyreigazítást.) Ezt a fejleményt a nyelvi elszigeteltségünkből adódó egyszerű következményként fogadhatnánk el, de ezt mégse tegyük; ha ugyanis a hosszú csönd lehetséges okai közül kivonjuk a magyar teológiai közélet sajátosságait, s csak azzal a helyzettel szembesülünk, hogy a Barth nevével fémjelezhető irányzat gyakorlatilag széles körben törvényen kívülivé tehette Harnack örökségét, olyan teológiai problémával találjuk magunkat szemben, aminek tanulságai beszédesek lehetnek számunkra. Ennek a kerek évforduló alkalmából íródott tanulmánynak célja Harnack örökségének, közelebbről A keresztyénség lényegéhen megjelenő örökségének felelevenítése a hosszú hallgatás után. Az a tény önmagában, hogy egy könyv száz éves, nem feltétlenül elegendő ok arra, hogy írjanak róla; a Szerkesztő megtisztelő kérésének, annak ellenére, hogy nem vagyok Harnack-szakértő, azért igyekszem eleget tenni, mert az utóbbi idők olvasmányainak két szála is Harnack felé vezette az érdeklődésemet, s szeretnék többet tudni róla. Érdeklődésem forrásairól majd a tanulmány végén számot adok. Az előbb használt kifejezés, 'az örökség felelevenítése' szándékom szerint egyszerre elhatároló és megerősítő értelmű. Elhatárolás, mert nem alapvető tanulmányt adok közre, ehhez Harnack-ismeretem kevés; és megerősítés, hiszen az a meggyőződés vezet, hogy Harnacknak van mondanivalója számunkra. Szeretném, ha kiderülne, hogy a Zahrnttól idézett kritikus jellemzés sommás és félrevezető, s hogy Harnack minden időbeli és kulturális távolság ellenére jelenünkhöz is szól. Ha nem is ő a kincs, amit az ember a feledés pora alól kiás, hogy aztán örömében odaadja érte mindenét, eszköz lehet, amely a kincshez közelebb segít. A keresztyénség lényegének szerzőjéről 11 Adolf Harnack 1851. május hetedikén született az oroszországi Dorpat városkában (ma Tartu, Észtország). Édesapja, Theodosius Harnack, aki a város tizenhetedik században alapított evangélikus egyetemén egyháztörténetet tanított, a pietizmus örökségéhez állt közel. A család 1853-ban Erlangenbe költözött, ahol az apa szintén az egyetemen tanít. 1857-ben édesanyja, Anna Carolina Maria Ewers huszonkilenc évesen, ötödik gyermekének szülésekor meghalt; a család 1866-ban visszaköltözik Dorpatba, s bár a fiatal Harnack nehezen hagyta el Erlangent, Dorpatot végül haláláig otthonának tekintette, s meghatározó lett számára a németség keleti végein őrködő evangélikus felső-középosztály hivatástudata. Középiskolai tanulmányainak végére szilárdan kialakult benne a teológia iránti érdeklődés, sőt, ahogyan egy erlangeni barátjának írt leveléből kiderül, ekkora a liberális szemléletmód csírái is jelentkeztek: „Amint hallod, teológiát fogok tanulni. Nem tudom, te is azok közé tartozol-e, akik mindenre, amit vallásnak vagy teológiának neveznek, megvetéssel vagy közönnyel néznek. (...) Minél idősebb vagyok, (...) annál inkább meg vagyok róla győződve, hogy minden probléma és konfliktus végül a vallásos dimenzióra vezethető vissza (...) ezért nem lehet a keresztyén nézőpontot soha teljesen kiiktatni. Ezért vagyok lelkes teológus; remélem, hogy ebben a tudományos megközelítésben azt a módszert találom meg, aminek révén az élet nagy problémáit lehet megoldani. (...) Nem arra vágyom, hogy a hitre vonatkozó előre gyártott állításokhoz jussak hozzá, sokkal inkább magam szeretném megfogalmazni a hittel összefüggő állításokat." 12
