Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Figyelő - Böröcz Enikő: Emlékkönyv Budaker Oszkár tiszteletére

ben is gyarapodik, mert lelkésze Isten iskolájában behatóan tanulmányozza a Szentírást, igyekszik lépést tartani a teológiai tudomány új felismeréseivel és felelős érdeklődést tanúsít a hazai művelődés és közélet iránt. 4. Egy negyedik sajátossága az Isten jóságát, irgalmasságát és fenségét magasztaló hangnem. Igehirdetése - mint folyam a tengerbe - mindig imádságba torkol. Jézus nevében a felséges, hozzánk mégis közelálló Istenhez, mint Atyánkhoz fordulhatunk legkülönfélébb kéréseinkkel. A prédikációkhoz kapcsolódó imádságok gyöngyszemei a kötetnek. Némi túlzással: kis imakönyv is ez a kötet. 5. Az ötödik a legkiemelkedőbb sajátosság: Jézus Krisztusra mutat. Nagyon egyszerűen. Figyelmeztetően felemelt mutatóujjal, úgy ahogy a kötet elején jól sikerült amatőrképen látható. Számolj Vele mindenütt, mindenkor, minden helyzetben. Vele, aki nélkül Isten nem érthető. Vele, akit csak akkor érthetsz meg, ha szívedet neki adod. Találó a kép alatti idézet:"... úgy éljetek, mint akik nem hiába kaptátok Isten kegyelmét." (2 Kor 6, 1/b.) Késői, de nem elkésett ajándék ez a prédikációs kötet. Könnyű az evangelizátoroknak mondták egykor. Teli templomokban beszélhetnek. Jönnek és mennek. A lelkipásztorok hétköznapi gondjait nem ismerik. Tévedtek. Az egykori evangélisták, közöttük Balikó Zoltán, helytálltak gyülekezeteikben is. Ma nincsenek olyan nagyhatású hitébresztők, vagy inkább alig vannak, mint aminő Túróczy Zoltán volt. „Az Isten iskolájában" című kötet mégis bíztat. A gyülekezeti lelkész lehet és legyen is egy személyben híveit ismerő hűséges lelkipásztor és egyben a számára adott karizmák mértéke szerint hitébresztő, megtérésre hívó szolgálja az evangéliumnak. Benczúr László Emlékkönyv Budaker Oszkár tiszteletére (Oszlop Isten templomában - Budaker Oszkár /1896-1952/. Az emlékkönyvet összeállította Zoltán László ny. ev. lelkész. Sopron, 2000. Saját kiadás; Eredetileg emlékfüzetnek induló, majd emlékkönyvvé bővített művet hozott létre Zoltán László hálás szeretete. A soproni ev. gyülekezet egykori lelkészét, azután az ugyanott működő Pécsi Erzsébet Tudományegyetem Hittudományi Fakultásán működő teológiai tanárt, végül a Teológus Otthon igazgatóját bemutató mű egyszerre szólítja meg azokat, akik ismerték, és azokat is, akik a megszületett munka nyomán közelednek személyéhez és művéhez. Három, egymástól jól elkülöníthető, képekkel is illusztrált rész hozza közel az olvasóhoz Budaker Oszkár szerény, hatásában mégis rendkívüli alakját és életútját. Az első a személyt, a második a művet, a harmadik pedig a személy és mű által létrehozott hatás történetét mutatja be. Akár szimbolikusnak is tekinthető a személyt bemutató legrövidebb, az életművet több oldalról megvilágító leghosszabb, és a hatástörténetet az életműnél rövidebben, de rendkívül gazdagon és széles skálán bemutató részek egymásutánisága. A rövidre sikerült, de jelentős kutatómunkát tükröző életrajzi részből a következő információk kerülnek elénk. Egyházi oldalról nézve kései elhivatású személy volt. Erről ő maga, egy rövid Önéletrajzában, 1951-ben így írt: „A katonai pályára édesatyám kívánságára léptem. Magam kezdettől fogva a lelkészi pályára éreztem hajlamot." Annak ellenére, hogy 1915 és 1924 között idegennek érezte magát a katonai pályán, már itt is maradandó hatásokat hagyott maga után. A kőszegi katonai alreáliskolában két tanéven át tartó nevelői tevékenysége irodalmi nyomot hagyott Ottlik Géza Iskola a határon című művében. A könyvben Marcell főhadnagy néven szerepel. A Budakerről szóló több mint két tucat utalás legjellemzőbbike kétségtelenül a következő: „Ez a Marcell főhadnagy valóban ilyen szelíd, jóindulatú fiú volt; hiába vártuk, hogy egyszer lerántja majd az álarcát, és elkezd ő is ordítozni, komiszkodni velünk." Ami a 25 éves egyházi pályafutást illeti, ez egyetlen helyszínt - Sopron - és három különböző - lelkészi, teológiai tanári és otthonigazgatói - munkakört jelentett. A háromféle munkakör azonban tulajdonképpen egyféle tevékenységet takart. Erről az egyféle tevékenységről fájdalmasan rövidre sikerült második soproni lelkészsége kezdetén (1950. január 1.-én) ő maga Máté 22:2-3 alapján ezt mondta: „... szent elhatározásom, hogy nem akarok más lenni, csak hívogató. A király szolgákat küldött a mennyegző hivatalosaihoz. Ezek a szolgák rabszolgák voltak! A rabszolgák pedig maguk nem számítottak, csak az üzenet, amelyet tovább