Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 3-4. sz.

Klasszikusokról - Jeney Zoltán: Agrippa d' Aubigné...

JENEY ZOLTÁN: AGRIPPA DAUBIGNÉ, A VAS SZÁZAD KÖLTŐJE 99 Egyszerre tragédia, szatíra, eposz és prófécia; egyszerre filozófia, társadalomkritika, apokaliptikus fikció és vallási vitairat; egyszerre napló, tanúságtétel és történelmi kordokumentum. 1577-ben kezdte el írni művét, két csata között, midőn sebesülten feküdt tábori ágyán. Nem tudta, képes lesz-e végigírni művét. Végül sebeiből fölgyógyult, s hosszú-hosszú éveken át bővítette, javítgatta, formálgatta a verset. A szöveg kiadása azonban veszélyes vállalkozás lett volna, s így a mű elkészülte után még évekig nem jelenhetett meg, végül csak 1616-ban látott napvilágot. Az állandó háborús viszonyok és a kiadás halogatása azt a sejtelmet erősítették meg DAubignéban, hogy nem fogja megérni a könyv megszületését, így mindvégig a halál gondolata kíséri a művet. A bevezető vers is ezt sugallja: Eriggy te könyv, szebb vagy nekem, Semhogy bezárjon sírverem, Száműzött szívem útra enged; Én meghalok kettőnk helyett, Kelj hát életre, drága gyermek, Midőn atyád kiszenvedett.

5 mintha eleve poszthumusz kiadást tervezett volna a szerző. Mikor 1620-ban, négy évvel a Végzet versei megjelenése után valóban száműzetésbe kellett vonulnia,

6 meneküléséről olyképpen ír, mintha már csak meghalni menne Genfbe. Tíz évvel ezután, 1630-ban jön el érte a halál. A nagy mű tehát hosszú évek gyümölcse. Komor, súlyos alkotás, melyben a reneszánsz hagyománnyal szemben sokkal több a bibliai kép, az ószövetségi hasonlat és allegória, mint a mitológiai vagy antik történelmi metafora illetve párhuzam. Érdekesség, hogy a Plattard-féle kritikai kiadásban

7 a szerkesztő külön köszönetet mond Ch. Bost le havre-i lelkésznek, akinek segítsége nélkül talán föl sem fedezték volna a jegyzetek készítői az összes bibliai utalást. A hatalmas szövegben különböző stílusok, hangnemek keverednek. Olykor teljesen realisztikus jeleneteket olvashatunk, gyakran pontos történelmi eseményekre való utalásokat (egy teljes ének kapta az Aranyszoba címet, mely egy 1551-ben létrehozott különleges bíróságra utal, ahol a protestánsokat kínvallatták; említés esik az 1572 Szent Bertalan éjszakáján történt mészárlásról, amikor több mint háromezer hugenottát gyilkoltak le Párizsban;); gyakran hosszú csatározásokról olvashatunk katolikusok és reformátusok között, melyek olykor kozmikus magasságokba emelkednek. DAubignét szatirikus oldaláról ismerhetjük meg, amikor III. Henrik király züllött erkölcsű udvaráról beszél a Fejedelmek című énekben; végül, de nem utolsó sorban a lírai hangnemről kell szót ejtenünk, mely különösen erős a teremtőt megidéző szövegrészekben vagy a pogány antikvitás és az Ószövetség ihlette passzusokban. Ama ezüst habok, melyről görögök írtak, Mely fürdőt, s hűs italt adott dalnokaiknak, Nem folynak erre. Itt oly vizek csörgedeznek, Melyek smaragddal és gyöngyökkel versenyeztek, S immár halottaink adják új rőt színét Halk csobogó daluk csontokon törve szét. A Végzet versei hét énekből áll. Az első ének (Nyomorúságok) Franciaország, a francia nép szenvedéseit írja le a vallásháborúk kezdetétől. A második (Fejedelmek), az