Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - H. Hubert Gabriella: Istenes énekek az 1593-as Bártfai énekeskönyvből

Jegyzet 1 ÁBEL Jenő, A bártfai Szent Egyed templom könyvtárának története, Bp., 1885. 2 Az ún. Bártfai gyűjtemény ma az Országos Széchényi Könyvtárban található. Leírását ld. MURÁNYI Róbert Árpád, Thematisches Verzeichnis der Musiksammlung von Bartfeld (Bártfa), Bonn, 1991. 3 V. ECSEDY Judit, A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800, Bp., 1999, 5557. 4 BORSA Gedeon — HERVAY Ferenc — HOLL Béla — KÄFER István — KELECSÉNYI Ákos — és mások, Régi magyarországi nyomtatványok, 1-2, Bp., 1971, 1983, 713. sz. A továbbiakban: RMNy. 5 HÖRK József, A Sáros-Zempléni Ev. Esperesség története, Kassa, 1885, 78. 6 Valamennyi fennmaradt példány vége csonka. A nyomtatás helye és éve a kötet végén, a kolofonban lehetett (ld. Újfalvi Imre 1602-es énekeskönyv-felsorolását, RMNy 886: ()()2v). 7 AZ KEREZTIENI GIEVLEKEZETBEN VALÓ ISTENI diczéretek egyben szedegetettet vyonnan nyomtatatot, émendáltatot, és sok szép dicziretteckel meg öregbitettet. A cím vagy a korban használatos Huszár Gál- és Bornemisza Péter-féle énekeskönyvekre (RMNy 353, 513) utal, vagy egy ma már ismeretlen 1593 előtti bártfai kiadásra. 8 RMNy 541: 102a. 9 H. HUBERT Gabriella, A bártfai énekeskönyv kapcsolata Beythe és Bornemisza énekeskönyveivel, in ItK, LXXXVI (1982), 187-188. 10 RMNy 653. 11 OLÁH Szabolcs, Bornemisza Péter és a bártfai 1593-as énekeskönyv, in Magyar Egyházzene, VI (1998/1999), 191-238. Az általa említett német típusból korábbiakat is találhatunk, így például Johannes Spangenberg 1545-ös magdeburgi latin-német énekeskönyvét. 12 Bornemisza ezenkívül még a következő ünnepeken is énekeltette a zsoltárt: Böjt 1. vasárnapján (ld. ugyanígy a kéziratos Eperjesi graduálhaca és a sárospataki Református Kollégium Könyvtárának Kt. 1336-os kéziratában), Böjt 2. vasárnapján, Húsvét utáni 3. (ld. az Eperjesi graduálban is) és 4. vasárnapon. 13 Panaszolkodunk most országunknak ily nagy pusztaságán-kezdettel, 37 versszakos változatban. 14 A gonosz természet megromlásáról-kezdettel. A 17. században újra megjelent az ének evangélikus gyülekezeti énekeskönyvben (RMNy 965), majd pedig végleg átkerült a magán használatot szolgáló Balassi Bálint—Rimay János-féle Istenes énekek kiadásaiba. 15 A három csonka példányból az egyik 1899 óta az Országos Széchényi Könyvtár Régi Nyomtatványok Tárában található, a 17. századi bejegyzés szerint egyik tulajdonosa Székely János volt. Az MTAK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében lévő példány Eperjesről, Binder Károly tanító gyűjteményéből származik. (Binder az eperjesi vásáron vette, ld. SZLÁVIK Mátyás, Az 1593. és 1647-iki bártfai énekes-könyv s a bártfai "Psalterium Hungaricum", in Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 35 (1892), 573.) A sárospataki példányt Sárkány Pál Abaúj vármegyei református esperes ajándékozta 1815-ben a kollégiumnak. 16 KÁLMÁN Farkas, A bártfai énekes könyv, in Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 24 (1881), 1062. 17 HÖRK József, Az Eperjesi Ev. Ker. Collegium története, Kassa, 1896, 57-58. 18 FERENCZI Ilona, Graduale Ecclesiae Hungaricae Epperiensis 1635, Bp., 1988, 29.