Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Katolikusok és protestánsok - Szebik Imre: Millennium - protestáns szemmel

8 KATOLIKUSOK ÉS PROTESTÁNSOK SZEBIK IMRE Millennium - protestáns szemmel „Ha egy nemzet nincs tisztában saját történelmével, akkor jelenét is bizonytalannak érzi." - így indít egy történelemkönyv, melynek egyik szerzője Gyapay Gábor ny. gimnáziumi igazgató. Ezer éves államiságunk évfordulója morálisan kötelez bennünket, a mai magyar nemzet alkotó polgárait, hogy múltunkra visszatekintsünk, és jelenünk köteles tennivalóit sorjába véve felvállaljuk. Nem kisebb belső elkötelezettségből fakad ezer éves ünnepünkön keresztény múltunk számbavétele, eleink bátor helytállásából erőgyűjtés, Isten történelmet formáló hatalmának felismerése az evangélium terjedése érdekében és mai nemzedékünk önazonosságának s küldetésének újrafogalmazása. Ezer éves államiságunk I. István király államalapító tette akkor válik igazán történelemformáló eseménnyé a mai nemzedék szemében is, ha a kereszténység felvétele előtti idők krónikáiból idézünk. „Az Úr testet öltésének 889. évében a magyarok igen vad és minden szörnyetegnél kegyetlenebb népe, amelyről az azelőtti nemzedékek azért nem hallottak, mivel nevük sem volt, a szkíta tartományokból és ama mocsarak

1 közül jött elő, amelyeket a Thanaisz

2 kiáradásával mérhetetlenül kiterjesztett."

3 Nem kevésbé elszomorító Brémai Ádám tudósítása sem: „A magyarok tudniillik felégetvén a templomokat, a papokat az oltár előtt mészárolták le, azokat az egyháziakat pedig, akik a nép közé vegyültek, vagy legyilkolták büntetlenül, vagy fogságba hurcolták el. Akkor még a kereszteket is megcsonkították, és gúnyok tárgyává tették a pogányok."

4 Hálával gondolunk Istenre, aki első királyunk erélyességét, határozottságát és keresztény meggyőződését használta fel szittya magyar pogányságunk megszüntetésére és a kereszténység felvételére. Minden tíz falu templomot épített, spirituális vezetőt kapott a pap személyében, aki Krisztushoz terelgette és keresztény erkölcsre nevelte rábízott nyáját. Egységbe tömörült a nemzet, egy Urat keresett, egy hitet vallott, és azonos morál mentén kezdett élni - még ha voltak is pártütők. István vélt vagy valós szent jobbját katolikus testvéreink vallási és nemzeti ereklyeként tisztelik. A budapesti Szent István Bazilikában megkülönböztetett helye van, s külön kultusz kötődik az élettelen tárgyhoz államalapításunk ünnepén, augusztus huszadikán. Tiszteletben tartjuk katolikus testvéreink tradícióját és mindazok nemzeti érzelmeit, akik e tárgyban a múlt emlékét vélik felfedezni, netán nemzetmegtartó erőt kölcsönözve belőle. Ez a hagyomány azonban protestáns gondolkodásunktól sokban eltér. Nemzetmegtartó erőt nem annyira tárgyakban keresünk, mint a közös gondolkodásban, és együtt vállalt felelősséghordozásban. Épüljön ez a szellemiség a közös Krisztus-hitre, vagy fakadjon mélyről feltörő tiszta em-