Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - Ecsedi Zsuzsa: Evangélikus énekeskönyvünk böjti és húsvéti énekei

A szövegről: a késő középkor egyik legismertebb énekverse volt a „Patris sapientia"/„Atyának bölcsessége" kezdetű cantio, mely Jézus szenvedéstörténetét a zsolozsma-imaórák időpontjaihoz kapcsoltan mondja el. Eredetileg zsolozsmaórák végéhez csatolták megemlékezésként, de később az ún. hóráskönyvek önállóan is hozzák. Ezen az úton terjedt tovább, hogy végül önálló énekként is feltűnjék. Ezt fordította le és dolgozta át Weiße a fent említett énekeskönyvében. A magyar énekeskönyv nem ezzel a szöveggel, hanem Siegmund Birken 17. századi német költő szintén passiós tartalmú versével párosítja a dallamot. Nagyon elterjedt passió-korái: a fríg (felülről kisszekunddal záruló) dallamok különösen alkalmasak a szenvedéstörténet ábrázolására. Johann Sebastian Bach többször feldolgozta műveiben, főleg passióiban. Orgona-előjátékok is készültek erre a dallamra. Ó, Krisztusfő, sok sebbel - EÉ 200/O Haupt voll Blut und Wunden (4. kottapélda) ó. Krisztusfő, sok seb-bel Meggyötröttvé-re - zo. Te szú-ró tö-vi • sek-kel Meg-ko-to-ná-zott Fő. J-J n Fény, di - cső - ség volt ré - szed, Most 1 1 !• 1 C-T L/ 1 gúnyt űz - nek ve - led. Meg • csú-folt és le dr L né - zett Szent Fő, kö - szön - te - lek. A legismertebb és legkedveltebb passió-korái. Története igen változatos. Dallamát Hans Leo Haßler, kora legnagyobb német komponistája szerezte 1601ben (tehát ez az ének későbbi keletkezésű, mint az eddig tárgyaltak). Az ötszólamú népdalletét címe: „Mein G'müt ist mir verwirret, das macht ein Jungfrau zart". Csak látszólagos az az áthidalhatatlannak tűnő ellentét, amely az eredeti világi szöveg és a dallam későbbi egyházi alkalmazása között feszül. Alaposabb vizsgálat után kiderül: a haßleri madrigál szövegében is fájdalmas szomorúság, őszinte panasz fejeződik ki, amely meghatározza a dallam jellegzetességeit. Legfőbb itt is a fríg modus használata, mint az előző éneknél. Egyházi alkalmazásban először 1613-ban, „Herzlich tut mich verlangen"/ „Szívem szerint kívánom" szöveggel jelent meg. A Dunántúli énekeskönyvben még megtaláljuk ezt a verset is. Az „O Haupt" szöveget Paul Gerhardt írta 1656-ban a „Salve caput cruentatum" kezdetű (Krisztus arcához szóló) 13. századi, Löweni Arnulf nevéhez fűződő - másutt Szent Bernátnak tulajdonított - költemény nyomán. Enekeskönyvünkben az ének kiegyenlített ritmussal, és a német eredeti 10 versszakkal szemben 4 strófával szerepel. Ha az előző dallamról azt állítottam, sok műzenei feldolgozása van, erre a korálra ez többszörösen vonatkozik. Bach nemcsak passióiban, hanem pl. a Karácsonyi oratóriumban is alkalmazza (nem passiós szöveggel). Brahms orgonára dolgozza fel két változatban is. Húsvéti énekeink közül először egy olyat említsünk meg, amely már a 12. században, sőt az ezredforduló táján Európa-szerte jól ismert, nagyra becsült darab volt, latinul „Christus surrexit", németül „Christ ist erstanden" szöveggel. Ennek háromrészesre bővült változata a