Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - Béres Tamás: A vallási virtuozitás romantikus alapokmánya Néhány háttérgondolat Schleiermacher ifjúkori művénekeszmetörténeti helyéhez
maradna meg annak eredeti tartalma sem. Talán éppen e hiány felől érthető meg a romantika egyik sajátos vonása: több, mint filozófia, mint szigorú konzisztenciájú rendszer. Itt a műfaj, a forma épp annyira lényeges, mint a tartalom. A romantika művészet. A hermeneutikát művészetelméletté fejlesztő Schleiermacher 5 számára így válik egységes művészetté a filozófia, a vallástudomány és a teológia 6 , és még ezen is túl, ahogy művében írja: maga az élet 7 . A mű legfontosabb témáiról Az öt beszéd címe sorrendben: 1) Apológia; 2) A vallás lényegéről; 3) A vallási művelődésről; 4) A vallási közösségről avagy az egyházról és papságról; 5) A vallásokról. Első beszédét a műveltek, vagyis a kultúra mérvadó tagjainak vallási vélekedéseiről és általános életformájáról szóló kritikájával kezdi. Az apológia mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy Schleiermacher kijelenti: „szándékommal nem tetszéseteket akarom megnyerni". Nektek „sikerült olyan gazdagon és sokoldalúan berendezni földi életeteket, hogy ne érezzétek többé az örökkévalóság szükségét" (2) 8 , viszont „hogy én beszélek, nem értelmi elhatározásomon múlik, hanem természetem belső ellenállhatatlan szükségszerűsége, isteni parancs, az, ami univerzumbeli helyemet meghatározza, és engem azzá a lénnyé tesz, aki vagyok". (5) „Kétségtelenül ismert előttetek az emberi butaság történelme, és keresztülfutottatok jó néhány vallási épületen, vad népek értelmetlen meséitől kezdve a legelvontabb deizmusig, népünk kezdetleges babonájától kezdve a metafizika és morál üggyel-bajjal összehordott törmelékéig, amelyet okos kereszténységnek neveznek ... csakhogy ez minden, csak nem vallás ... ahol ez [a vallás] hat, ott az érzést sajátos módon mozgatja meg, az emberi lélek minden funkcióját összekeveri vagy még inkább eltávolítja, így minden tevékenység a végtelenre csodálkozó szemlélődésben oldódik fel." (25-26) Mindenekelőtt a második beszéd tartalmazza a mű vallásfilozófiailag leglényegesebb megállapításait. A vallási lényeg meghatározása a liberális teológia céljai közé tartozik, ennyiben osztoznak, de ezzel szemben - mondja Schleiermacher - a vallás döntően szembenáll a metafizikával és a morállal. A vallás „lényege nem a gondolkodás vagy a cselekvés, hanem szemlélődés és érzés. Szemlélni akarja az Univerzumot, ... gyermeki passzivitásban akarja [átélni, átérezni] közvetlen hatását." (50) Az isteni rangra emelkedő Univerzum szemlélése tehát tiszta passzivitás a hívő részéről. Ezzel kapcsolatban nevezhető meg a mű két legtisztázatlanabb területe: először is, gyakran szemére vetik Schleiermachernek, hogy nem védekezik kellőképpen a Spinoza felől érkező panteizmussal szemben, amely itt Istennek az univerzummal való látszólagos azonosításában jelenik meg. Másodszor, a szemlélés, érzés kategóriák gondolkodáshoz és morálhoz való viszonyának tisztázatlanságát teszik szóvá. A harmadik és negyedik beszéd a pietizmus „igaz hívő" és „igaz egyház" meghatározására vonatkozó nagy kérdését hozza elő. Schleiermacher természetesen individuális oldaláról közelíti meg a kérdést: mivel mindenki „vallási hajlammal" születik, később is fejlesztenie kell ezt magában a szemlélődés, intuíció és fantázia segítségével. A vallásos emberek azért találhatnak egymásra, mert (már az első beszéd elején említett törekvés és szenvedély mint az élet általános hajtórugója most így nyilatkozik meg:) a bennük élő kommunikációs szükséglet közösségalkotásra ösztönzi őket. (177) Ötödik beszédében ér el Schleiermacher a vallási lényeg történetileg is megfogalmazott kérdéséhez. Mivel az univerzum szemlélése csak konkrét formában képzelhető el, nem létezik más vallás, mint konkrét vallás. A természetes vallással szembe helyezi a pozitív vagy eredeti vallást, melyek különbségét így érzékelteti: „... épp a pozitív vallások bizonyos formái azok, amelyekben a végtelen vallás végesként
