Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.

Iskola és polgárság - Jancsó Kálmánné: Gondolatok és emlékek a győri evangélikus iskoláztatás múltjáról és jelenéről

Nehéz a minket körülvevő világban érvényesíteni elképzeléseinket, de hisszük, hogy a tőlünk kikerülő fiatalok lélekben és hitben megerősödve ép gondolkodású, szilárd erkölcsű felnőttek lesznek, tudnak választani jó és rossz, igaz és nem igaz, helyes és helytelen között, így egyházunknak és hazánknak hű és hasznos polgárai lesznek. Az evangélikus iskolák az oktatás területén is mindig az igényességre törekedtek, ez jellemző a mi óvodánkra, iskolánkra is. A Nemzeti Alaptanterv bevezetésével egy időben széleskörű előzetes egyeztetéssel ki kellett alakítani 1998-ban az iskola, egy évvel később az óvoda pedagógiai programját. Nehéz feladat volt, de hoszszú távra meghatározta az intézmény szellemi és tanulmányi irányvonalát. A körülöttünk zajló és politikai színezetet nem nélkülöző oktatáspolitikai csatározásokból igyekeztünk kimaradni, és viszonylag állandó értékeket átadni. Ez természetesen nem zárja ki az új befogadását, többek között korszerű számítástechnikai és nyelvi képzés folyik az iskolában. A nevelőtestület jól képzett, emberileg és szakmailag is kiváló pedagógusokból áll, akik szívesen jöttek hozzánk, elfogadják és közvetítik azt a szellemet, ami a fent említett nevelési célokban ölt testet. Évente többszörös túljelentkezés van a pályázati kiírásokra. Mindig az volt az elvem, hogy a pedagógusokban bízni kell, utat kell engedni az ésszerű kezdeményezéseknek, támogatni kell emberi és szakmai fejlődésüket, biztosítani kell a szeretetteljes légkört. Elmondhatom, hogy intézményünk működésének néhány éve alatt rangot vívott ki városunkban, egyházunkban is, s ez legnagyobbrészt a tanárok, óvónők áldozatos munkájának köszönhető. Hálás szívvel és bizakodással adtam át a stafétabotot kedves és tehetséges utódomnak, Hallgatóné Hajnal Juditnak, akivel az indulás óta együtt dolgoztam, aki tovább viszi és fejleszti mindazt, amit a kezdetek óta együtt kialakítottunk. Naponta éreztük-érezzük Isten áldó szeretetét és segítségét, átéltük-átéljük a hétköznapi csodákat. Sokszor hihetetlennek tűnik, hogy alig pár éve még a hiten, lendületen kívül minden bizonytalannak tűnt. „De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el." Ézs. 40.31. Amikor 1992 nyarán készülődtünk iskolánk újraindítására, ezt az igét választottuk munkánk vezérfonalául. Az elmúlt években sokszor és sokféleképpen kaptunk erőt és bátorítást, vigasztalást és hitet az ige soraiból felénk áradó kegyelemből. Sokan álltak mellettem ebben a kemény, embert próbáló munkában és hálás vagyok minden segítségért. A hála és köszönet legfőképp az Úré, akinek áldó kezét, szeretetét, hihetetlen csodáit nap mint nap érezhettem és közvetíthettem.