Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 6 (2000) 1-2. sz.
Katolikusok és protestánsok - Szebik Imre: Millennium - protestáns szemmel
így vált lehetségessé - a biblikus reformátori látás stafétabotszerű átadásával a nemzedékek között, hogy amikor a türelmi rendelet megjelent, gomba módra a föld alól nőttek ki a protestáns egyházközségek, s a hívők népes tábora egyházzá szerveződött. Olyannyira, hogy Csehországban és Morvaföldön is magyar prédikátorok szolgálatával terjed a reformáció felismerése. Kevésbé ismert, hogy még evangélikus püspök is megválasztásra került 1784-ben a magyar Lakó János és Blasek Mihály személyében. E történelmi kapcsolópontot az Európai Unió korában érdemes volna feleleveníteni. Református testvéreink négy magyar püspököt adtak ebben az időben a két ország híveinek. Több magyar család végérvényesen ott maradt Csehországban vagy Morvafoldön. 9 Nagy nyeresége volt evangélikus egyházunknak a német és szlovák ajkú hívek magyar földre telepítése a 18. században azokra a területekre, ahonnan a török 150 éve alatt kipusztult a magyar lakosság. Ez a tény új gyülekezetek létrehozását, új templomok építését eredményezte. Létszámban is jelentős növekedés mutatkozott. Érdemes említést tenni a pest-budai evangélikusság nagy patrónájáról, Mária Dorottyáról, aki József nádor harmadik hitveseként került evangélikus hitével Würtenbergből Magyarországra. A mélyen hívó nádorasszony a lelki ébredés, a bibliaolvasás meleg kegyességét hozta szülőföldjéről. Nagy része volt abban, hogy a budai protestáns gyülekezet megalakult, templomot épített iskolával és paplakkal. Nagyon szerette a magyarokat és szép magyar nyelvünket. Gyermekeit tányérokra festett igékkel nevelte a Biblia szeretetére, Szentírást ugyanis nem volt szabad olvasniuk a kor katolikus rendelkezései szerint a Habsburg szülői házban. Érdemes Isten kegyelmének nagyságát a huszadik század evangélikus egyháztörténetében is szemlélnünk. Az ige teológiájának, a német és angolszász, de főként finn ébredésnek a hatására hazánkban is erős lelki megújulás indult meg. Isten ajándékaként gyülekezeteinkben megnőtt a lelki igény, sokan váltak elkötelezett Jézus követő keresztényekké. Ezzel a belső lelki megerősödéssel felvértezve élte át egyházunk a reánk zúduló 40 év viharát, ateista elnyomást a totalitárius államformában. Ugyanakkor jól képzett lelkészi kar, létszámában bőséges tartalékkal, lelki tartással indult az új korszak esztendei felé. Bár megrázta gyülekezeteinket az elmúlt történelmi idő, de nem tudta szétzúzni. Isten előre gondoskodott egyházáról erős hitű híveiben és többségében hűséges pásztorai által. A ma nemzedéke méltán építhet arra a megőrzött örökségre, amit eleink szolgálata által kínál fel nekik Isten. Aligha fejezhetnénk be e töredékes gondolatsort anélkül, hogy ne szóljunk végül az egyházak egymásra találásának 20. századi jelenségéről, az ökumenéről. Voltak ugyan korábban is egységre törekvő kezdeményezések, de a nagy áttörést e század derekán a felekezeti világszövetségek, az Egyházak Világtanácsa 1948-as megalakulása, s az azt követő szervezett munka jelentette. Napjainkban ez a helyi felekezetek egymás kezének megtalálásában, a közös szolgálat útjainak keresésében mutatkozik meg. Ennek erősítő aktusa volt 1999. október 3l-e Augsburgban, ahol a római katolikus és evangélikus egyház közös nyilatkozatát írták alá a két egyház képviselői a megigazulás kérdésében. Adja az Egyház Ura, hogy fájdalmas megosztottságunk mielőbb lelki, hitbeli egységbe terelje Krisztus híveinek nagy táborát, s vezesse övéit a közös cél, az üdvösség felé. Urunk méltán ígéri: Aki mindvégig kitart, az üdvözül. Összegzésül Úgy vélem, a millennium kitüntető alkalom elmélyedni hazánk történelmében. Mennyi érdekesség, sajátos esemény rejtőzik 10 évszázad históriája mögött. Talán az elmúlt időszak elfogult történelmi szándékot erőltető nézeteit is sokakban újra kell értékelni (hazafiság - nemzetköziség, kötelező világnézet - szabad gondolkodás - kereszténység).
