Hafenscher Károly szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 5 (1999) 3-4. sz.

Figyelő - Pintér Károly: Bartus László - Fesz van című könyve evangélikus olvasatban

sét segíti a könyv közepébe illesztett 32 egész oldalas színes tábla. A forrásmunkák közül általános összefoglaló műre 48 hivatkozás, az első részhez 19, a másodikhoz 20, a harmadikhoz 24, a negyedikhez 22, az ötödikhez pedig 76 forrásadat található. 14 oldalnyi Névlexikon, 14 oldalnyi Tárgymutató segíti a tájékozódást az ismeretekben. Mellékletként csatlakozik az elemek periódusos rendszere, az elemek és részecskék neveinek eredete, végül a fizika alapállandóinak felsorolása. Ezt a hatalmas kulturális értékű művet ne regényként olvassuk végig, de álljon a Biblia mellett íróasztalunkon, hogy bármikor felüthessük lexikonként gondolataink tisztázására, szellemi életünk eligazítására. Gegus Ernő Egy új vallási jelenségről -szubjektíven - A szerző kilépett a belső körből Bartus László: Fesz van című könyve az elmúlt hetek szenzációja. Igen sokat foglalkozott vele a sajtó, a rádió és a televízió. Ennek politikai okai is lehetnek. Sokan úgy vélik, a könyv megjelenésének hátterében azok a liberális körök állnak, akik szeretnék leválasztani az SZDSZ-ről a Hit Gyülekezetét. De igazán azok kíváncsiságát keltette fel ez a könyv, akik évek óta figyelemmel kísérik ennek a közösségnek a ténykedését, vagy családtagjaik, ismerőseik révén személyesen is érintettek. Bartus László ugyan nem volt a gyülekezet vezetőségének a tagja, de éveken át ahhoz a belső körhöz tartozott, akinek jogában és módjában állt bármikor telefonon felhívni a vezető lekészt, Németh Sándort. Miről és kiről szól a 274 oldalas könyv? Németh Sándorról, a vezető lelkészről, akinek portréját egy-egy eset kapcsán rajzolja meg. A szerző ragyogó, szellemes stílusban, elemző módon mutatja be azt a lelki vezetőt, aki önhitt magabiztossággal manipulál ezreket. Bartusnak van egy találó jelzője rá: karizmatikus Cippola. Aki látta Latinovits alakításában Cippola figuráját, nem tud szabadulni a párhuzamtól. A jelző: telitalálat! Olyan emberről ír, aki gyülekezetében kizárólagos vezetésre tör, akinek a Bibliájából úgy látszik, hiányzik Pál megszívlelendő vallomása: „Nem akarunk uralkodni a ti hiteteken" (2Kor 1,21). Olyan személyt mutat be, aki befolyásolni akarja politikailag is a társadalmat. Bartus egy fejezetet szentel a gyülekezet és az SZDSZ kapcsolatának is. Olyan valakiről ír, aki nagyzási hóbortban szenved, mert mindenáron „tényező" szeretne lenni. Gyülekezetének 2500 tagját a Szentföldre viszi és ott rendez nekik konferenciát, vagy oktatás céljából 600 férfit a Club Tihanyba hív meg. A Népszabadság egyik riportjában Németh Sándor tiltakozik a könyv állításai ellen: „Nem vagyok diktatórikus egyéniség, a gondom éppen az, hogy közel engedek magamhoz embereket." - „A leghatározottabban visszautasítom a könyv állításait." Ez a tiltakozás azonban nem győzi meg az olvasót. Sokkal inkább ad hitelt Bartus elemző rajzának. A különböző TV-csatornák filmbejátszásai, vagy a Hit Gyülekezete által kiadott videokazetták megtekintése is azt érleli meg bennünk, hogy itt bizony tudatos manipulálásról van szó. - Egy 1989-es felvételen a mikrofonba „fújja", majd tekegolyó módján „gurítja" a Szentlelket hallgatói felé, akik kiáltozva zuhannak hanyatt, amint ez a lelkész szavaiból is kitűnik. Majd váratlanul az órájára néz és felkiált: „Oh, milyen soká működik ma a Szentlélek!" - Ezek a „produkciók" úgy látszik, többször is megismétlődhettek, mert Bartus is ír erről: „Németh Sándor belefújt a mikrofonba és dőlt a nép. Megvallom, itt nem éreztem már erőt sem. Csak tömegpszichózist és hisztériát ..." „Amikor kell, a Szentlelket előkapja a farzsebéből, és közvetíti. O osztja ki: akinek ad, az kap, akinek nem ad, annak nincs. Ha nem csalódom, Simon mágus akarta még így használni a Szentlelket." - írja. Uzoni Péternek - aki később a Hit Gyülekezete elnöke lett - említettem ezt az 1989-es kazettát. Megkérdeztem, hogyan lehet komolyan venni ezt a „gurigázást", amikor már nem a Szentlélek birtokolja a szolgáját, hanem fordítva. Megdöbbent. Jól emlékezem zavarára. Kérdésemre nem adott választ, hanem azt firtatta, miként jutott hozzám a kazetta, kitől kaptam ... Szégyellte ő is Németh Sándor attrakcióját? Az akkor már kritikusan fogadott jelenségeket, amik később a kilépés gondolatát érlelték meg benne? Lehet. Bartus szerint kilépését csak korai és váratlan halála hiúsította meg. A könyv megrázó hitelességgel és erővel mutatja be, hogy miként kerülnek a hívek függőségbe a lelkészüktől, és miként uralkodik el rajtuk a félelem, ami esetenként szinte már nevetséges módon nyilvánul meg. Ezt a címadó fejezet, a „Fesz van" tárja fel valóban, szinte mosolyogni való módon. Bennünket, kívülálló olvasókat egyre inkább elkeserít, hogy a „hitesek" többsége észre sem veszi, mi is történik vele. Hallelujáznak és lelkesen tombolnak. Közben áldozataivá, megtévesztettjeivé és eszközeivé válnak vezetőjüknek. Bábokká, marionett-figurákká lesznek. Ez akkor lepleződik le megrá-